Magyarság/A magyar néző

Előszó

Ez a gyűjtemény ugyanolyan rétegződésben mutatja be Debrecen négy-öt századának szellemi életét, mint amilyen rétegződés akkor tárulna fel, hogyha a régésztudománynak módja volna rendszeresen megvallatni Debrecen belterületének, azt a legszűkebb és legtörténelmibb körzetét, melynek határoló pontjai a Kollégium, a Nagytemplom, a Vár- és Csapóutcák összeszögelése, a Városháza meg a Bika-fogadó. Talán még előkerülne egy eldugott tárogatósíp, amelyet a XVIII. század diákjai tógája alá rejtve hordozott ki alkonyi órákon a Nagyerdőre, hogy ott a vadonban megszólaltassa: innen-onnan kuruc és hajdú fegyverek csörrennének föl: esetleg még meglehetne találni valamit az alapjaiból az Enyingni Török-család földesúri kastélyának, amely a reformáció drámai jeleneteinek egyik fő színtere volt, meg a franciskánus klastromnak, mely legtovább állotta a régi egyház debreceni intézményei közül a reformáció ostromát, s melynek falai közé temetkezett még - nyilván a jólelkű s talán a vallásreformmal szemben sem egészen idegen barátok iránti hagyományos rokonszenvből - a különben "lutheránus nőoroszlán" Enyingi Török Bálintné Pemflinger Kata nagyasszony is. A Nagytemplom körül és alatt pedig az ősi Szent András-templom alapfalai bukkannának elő, tört sírkövekkel, középkori kegyesek porladó csontjai maradványával egyben - ámbár a tapasztalat azt mutatja, hogy éppen a debreceni homok nagyon "eszi a halottakat": száz évnél régibb debreceni sírokban nemcsak csont-, hanem még koporsódeszka-maradványokat is alig lehet már találni. Vissza