Előszó
Részlet:
Ne beszéljünk magyarosan, hanem magyarul.
Ne magyarosan akarjunk magyar nyelven szólni, hanem magyarul.
Ez helyes! Ha a magyar szót németesen ejtem ki, vagy német nyelven magyarosan...
Tovább
Előszó
Részlet:
Ne beszéljünk magyarosan, hanem magyarul.
Ne magyarosan akarjunk magyar nyelven szólni, hanem magyarul.
Ez helyes! Ha a magyar szót németesen ejtem ki, vagy német nyelven magyarosan beszélek, jó magyar hangsúllyal, az nyilván hiba. Erre a mintára gyakran hallani ilyen kifejezést: ne öltözzünk magyarosan, hanem magyar ruhába. Ne hordjunk magyaros, hanem magyar ruhát. Egy pillanatnyi türelmet kérek! Helyes, derék, jó: járjunk magyar ruhában! - öltözzünk magyar ruhába!
De milyen magyar ruhába? Csak azok a magyar ruhák, amikben történelmünk nagyjai néznek le ránk a régi képekről? S ezek közül is melyik?
A földig, bokáig érő bő, középkori ruhák, vagy az insurgensek rövid, testhez simuló kabátjai, feszes nadrágjai hát az igaziak? Zrínyi Ilona, Lorántffy Zsuzsánna, vagy talán Jókayné Laborfalvy Róza, Déryné iffiasszony hordták-e az igazi magyar ruhát?
Ezek az úgynevezett történelmi ruhák az Árpádok - Hunyadyak - vagy Zrínyiek, Rákócziak idejében a kornak, méltóságnak, rangnak voltak kifejezői, sok esetben pedig alkalmazkodtak az akkori harcmodorhoz is. Hogy csak egyre hívjam fel a figyelmet, a sűrű zsinórzás könnyebb volt, mint a páncél és éppen elég jó védelmet adott a kardvágással szemben. Visszatükrözték azok a ruhák az akkori ipari és kereskedelmi viszonyainkat. Gondoljunk csak selymükre, prémükre, szép ötvösmívű díszükre.
Az elmúlt történelmi korok, ha nem is olyan gyors ütemben mint ma, szintén változtatták ruházatbéli divatjukat.
Vissza