Előszó
A magyar nép kultúrájával ismerkedő külföldiek először a konyháján keresztül találkoznak annak legjellemzőbb oldalával Ételeink legjobbjait sehol a világon másutt nem találják meg, csak itt; ahol a mi búzánk, gabonánk, paprikánk, paradicsomunk megterem.
Ráadásul manapság alapvető követelmény, hogy. az ételek egészségesek is legyenek, és a megfelelő italokat kínáljuk hozzájuk az ősi vendégszeretettel.
Venesz József írja: „A magyar konyhának nagy múltja van, de múltjához méltó jelene is. A királyi rangot viselő francia konyha mellett nem kell szégyenkeznie a magyarnak sem."
Rokon népeinknél például szintén megtaláljuk a mai gulyáshoz hasonló ételeket, a töltött káposzta ősét, a sok fokhagymát, a gabonaféléket. A bolgár-török kapcsolatokból ered például az ételek borssal való fűszerezése. A szárított tejtermékek (sajtok, túrók) mellett jellemző a tej, a tejföl, a tarhonya, a füstölve tartósított húsok, hústermékek gyakori használata.
Szent István király idejében már írásos emlékek számolnak be az esztergomi kocsmák szabályozásáról. (A kocsma akkoriban vendéglátóhely és panzió volt egyben, nem feltétlenül a részegeskedés színhelye.)
A Gesta Hungarorumban II. Béla jegyzője, Anonymus megemlékezik a magyarok lakomáiról, napokig tartó evési-ivási ünnepeiről, hiszen „a halban-vadban-növényben gazdag országban nem volt nehéz feladat a táplálék megszerzése".
Vissza