Magyarországi reneszánsz művészet

Előszó

Az újkor művészete, a reneszánsz, érett teljes szépségében a XV. század második felében s a XVI. század elején bontakozik ki. Gazdag kivirágzását a gótikus művészetekben megfigyelhető világiasabb, valószerűbb vonások készítik elő, s széleskörű hatását a XVI. századon túl élő formái bizonyítják. A reneszánsz művészet fejlődése Itáliában és a Németalföldön elválaszthatatlan a polgárságétól. A polgári rend pártfogolta és nevelte; ahogy maga is - legnagyobb és legkisebb mestereinek alkotásaival - a fiatal polgári ízlés, tudás, világszemlélet tükre s egyben formálója volt.
A magyarországi reneszánsz művészetet az olasz nevelte. A realista törekvéseket mutató s a társadalmi átalakulással párhuzamosan megjelenő világi motívumok a hazai gótikában sem voltak ismeretlenek, ez volt alapja az itthoni reneszánsz gyors térhódításának. Magyarország és Itália művészi kapcsolatai már a reneszánsz első szárnypróbálgatása idején kialakultak. E korai magyar reneszánsz művészi tevékenységéről azonban bővebben szólnak írott forrásaink, mint az emlékek; a hajdani szobrok, festmények java a későbbi századok pusztításainak áldozata lett. Összeköttetéseink már a reneszánsz-előzmények korában, Nagy Lajos és Zsigmond uralkodása idején is gazdag gyümölcsöket érleltek. Magyar művészek vándoroltak Itáliába s megtelepedve ott, alkotásaikkal az olasz művészetet gyarapították, ugyanakkor itáliai mesterek látogattak hazánkba, s nálunk készített műveikkel az itthoni művészetek fejlődését, gazdagodását segítették. Alkotásaik a magyar művészetek történetének szerves formáló elemeivé váltak. Masolino, a fiatal reneszánsz első nagy mestere az 1420-ben években tartózkodott Magyarországon, s itt Pipo Spano, az olasz származású főúr, Zsigmond király hadvezére szolgálatában több, azóta elpusztult freskót festett. Később visszatérve Itáliába, magyarországi élményeinek hatása is megmutatkozott művein, egyik olaszországi falképén valószínűleg Veszprém látképét örökítette meg. Itthoni művei jelentős mértékben ösztönöztették a hazai festők munkásságát. Pannónia Mihály 1415-től Ferrarában dolgozott, s a Szépművészeti Múzeumban őrzött "A trónoló Ceres" című képének bizonysága szerint (a trónus díszítése idézi emlékezetünkbe az egyidejű magyar ötvösműveket), bár nem szakadt el a hazai ötvösművészet hagyományaitól, festészete mégis szervesen ágyazódott az észak-olasz iskolák keretei közé. Vissza