Magyarországi művészet Szent István korában

Előszó

Szent István kora és működése határmesgyét jelöl a művészet területén is. A honfoglaló magyarság keleti hazájából a sírleletek tanúsága szerint perzsa-szasszanida stílusú fémművességet hozott magával, amelyet vándorlásai közben, a VIII. században a Kaukázus vidékén vett át, amelynek főként pálmalevelekből alakított ékítménye jellemző marad az ómagyar ornamentikára a XI. századig. A kereszténység elterjedésével új díszítő-motívumok válnak otthonossá s tűnnek fel elsősorban templomaink dekoratív kőplasztikáján. A román építészettel kerültek hozzánk s eredetük főként lombard és ravennai-bizantin. A XI. századi, már Szent István korabeli magyar kőornamentika különlegessége, hogy átvette, magába olvasztotta honfoglaláskori művészetünk ékítményes stílusát, amint az egykori veszprémi bazilika négy párkánytöredékén és egy oszlopmaradványán (Veszprémi Múzeum), egy Pilisszentkeresztről a Nemzeti Múzeumba került töredéken, a szép szekszárdi vállkövön (Szekszárdi Múzeum) és a feldebrői altemplom egyik oszlopfejezetén láthatjuk. Ez a keveredés arra enged következtetni, hogy a román stílust meghonosító külföldi, itáliai mesterek mellett magyarok is résztvettek első templomaink díszítésében és a román művészet sajátos hazai kialakításában. Az ősi díszítő-stílus azonban még ebben, a románba felszívódott formájában is a XI. században előtűnik. Vissza