Magyarországi munkásdalok

Előszó

Munkások ezrei tüntetnek az utcán... A burzsoá rendőrség lovasattakkal, kivont karddal űzi, szorítja vissza őket... Egyszerre felcsendül egy forradalmi dal. Kipirulnak az arcok, kiegyenesednek a derekak, új lendületet kap a munkások rohama, áttöri a rendőrláncot, győzelmesen özönli el az utcát a forradalmi munkásság...
Nehéz a hétköznap a kapitalista üzemben. Még a legöntudatosabb munkás is kénytelen alávetni magát - ha dolgozni akar - a tőkés és hajcsárjai önkényének, "bántják, megalázzák szegényt"... De amikor eljön a vasárnap, fiatal munkáslányok és fiúk százai özönlenek a hegyek közé, szívják az egész héten át nélkülözött friss levegőt. És ha már messzi magunk mögött hagyták a várost és valóban maguk között vannak, felcsendülnek az üldözött, tilalmazott szép forradalmi dalok, erőt, hitet, bizalmat öntve a csüggedőkbe, megsokszorozva a tántoríthatatlanok erejét.
A kapitalista rendszer börtönbe vetette a munkásosztály legjobb, leghűségesebb harcosait. A testi gyötrés és lelki kínzás legválogatottabb eszközeivel igyekezett őket megalázni, megtörni, elpusztítani. De a börtön mélyén is, tilalom, fegyelmi büntetés, elkülönítés, drákói rendszabályok ellenére, hol halkan, sejtelmesen, hol hangosan, mindent elsöprően, felcsendültek a munkásosztály forradalmi dalai, hirdetve a proletariátus legyőzhetetlenségét, a végső győzelembe vetett hit rendíthetetlenségét... Vissza