Magyarországi hossz- és földmértékek 1601-1874

Fülszöveg

BOGDÁN ISTVAN
MAGYARORSZÁGI HOSSZ- ÉS FÖLDMÉRTÉKEK 1601—1874
A Magyar Országos Levéltár kiadványai IV.
Levéltártan és történeti forrástudományok 6.
A történeti forrástudományok egyike a mértéktörténet. A hazai történeti mértékeket módszeresen, elsősorban levéltári források alapján feldolgozó kötet szerzője e témát a 16. század végéig tárgyaló, 1978-ban megjelent mü második köteteként, folytatva a feltárást, az 1601—1874 között használt hossz- és földmértékeinket ismerteti, az előző kötetnek megfelelő módszerrel. A cél, az előzmények, a közlésmódszer és a problémák ismertetése után a mértékek kialakulását, a mérték-tipusokat, a mértékrendszereket, az etalonokat, a mérés gyakorlatát és a hazai mérésügy általános alakulását vizsgálja. Ezután az e korszakban használt 31 hossz- és 89 földmértéket ismerteti, hivatkozott források alapján, a két mértékfajtán belül a mértéknevek betűrendjében. Mindegyiknél vizsgálja a magyar, a latin, a német terminológiát, az eredetet, a... Tovább

Fülszöveg

BOGDÁN ISTVAN
MAGYARORSZÁGI HOSSZ- ÉS FÖLDMÉRTÉKEK 1601—1874
A Magyar Országos Levéltár kiadványai IV.
Levéltártan és történeti forrástudományok 6.
A történeti forrástudományok egyike a mértéktörténet. A hazai történeti mértékeket módszeresen, elsősorban levéltári források alapján feldolgozó kötet szerzője e témát a 16. század végéig tárgyaló, 1978-ban megjelent mü második köteteként, folytatva a feltárást, az 1601—1874 között használt hossz- és földmértékeinket ismerteti, az előző kötetnek megfelelő módszerrel. A cél, az előzmények, a közlésmódszer és a problémák ismertetése után a mértékek kialakulását, a mérték-tipusokat, a mértékrendszereket, az etalonokat, a mérés gyakorlatát és a hazai mérésügy általános alakulását vizsgálja. Ezután az e korszakban használt 31 hossz- és 89 földmértéket ismerteti, hivatkozott források alapján, a két mértékfajtán belül a mértéknevek betűrendjében. Mindegyiknél vizsgálja a magyar, a latin, a német terminológiát, az eredetet, a rendszertagságot; ismerteti az első okleveles előfordulást, az alkalmazási területet, végül a mértéknagyságra vonatkozó adatokat, mindenkor törekedve a nagyság metrikus értékének megállapítására. E részletes ismertetés után a legfontosabb számszerű adatokat táblázatokban foglalja össze. Befejezésül a forrásokat sorolja fel tételesen és részletesen; függelékben közli a tárgyalt mértékek magyar—latin—német szótárát. A kötetet név- és tárgymutató zárja. Vissza