Magyarországi festészet a XVII. században

Előszó

A Magyarország barokkori festészetét tárgyaló kiadvány első kötetében a XVII. századdal foglalkozunk. Vizsgálatunk földrajzi keretét az akkori Magyarország történeti határa szabja meg, az időbeli határt a szatmári békénél, 1711-nél kell megvonnunk. A XVIII. század első évtizede, Rákóczi szabadságharcának kora ugyanis szervesen kapcsolódik még a XVII. századhoz, betetőzése s egyben végső lezárása a XVII. század nemzeti küzdelmeinek. A torok kiűzése és Erdély önállóságának megszűnte után Magyarország egész területe ismét egyesült a Habsburgok uralma alatt. Befejeződtek egyszersmind a nemzeti küzdelmek is, amelyeket a XVII. század folyamán a magyar főurak vezettek hatalmuk s az ország függetlenségének biztosítására az idegen uralkodóház elnyomásával szemben. 1711-ben új korszak kezdődik a magyar történelemben és művészetben egyaránt. A XVII. század Európaszerte a feudalizmus hanyatlásának, az abszolút királyságok és nemzeti államok megerősödésének korszaka. Heves harcok dúlnak az uralkodó és a nemesség, a központi hatalom és a feudális urak közt. Európa legtöbb országában az uralkodó a mindjobban feltörő városi polgárságra s a tőke növekvő erejére támaszkodva összpontosítja a hatalmat, az ipar és a kereskedelem fejlesztésével, a gyarmatosítással utat nyit a tőkés állam kialakulásához. A XVII. század általában az eredeti tőkefelhalmozás, a régi feudális társadalom s a benne kialakuló új, kapitalista társadalom véres küzdelmeinek korszaka. A heves politikai, vallási és társadalmi harcokat élénk ideológiai küzdelem kíséri. A kor művészete, a barokk művészet jelentős tényező e küzdelemben. Magyarország sajátos politikai helyzete meghatározza az ország társadalmi és gazdasági, de művészi fejlődését is. E fejlődés, bár általános vonásaiban az európaihoz hasonló, részleteiben, konkrét adottságaiban számos speciális, a különleges helyzetnek megfelelő jellemvonást mutat. A XVII. század magyarországi festészetének e sajátos fejlődését, meghatározott jellemvonásait vizsgáljuk és ismertetjük ebben a kötetben. A magyarországi barokk festészet ismertetéséhez néhány általános, elvi szempontot kell előzetesen felvetnünk. Foglalkoznunk kell mindenekelőtt művészettörténetünknek e korszakkal kapcsolatos eredményeivel s hiányosságaival, annál is inkább, mert tudományunk fejlődése nemcsak a kutatást és feldolgozást, hanem az emlékanyag puszta létét, fennmaradását is befolyásolta, meghatározta. A kérdés minden részletében szövevényes, s ha világos utat akarunk találni, a történelmi materializmus módszerével kell megközelítenünk magát a művészeti emlékanyagot, a korszakot, de a korszak vizsgálatának eddigi történetét is. A művészettörténet tudománya, mint Európában mindenütt. Magyarországon is a felfelé ívelő kapitalizmus korszakában, a XIX. század második felében bontakozott ki. A művészeti alkotásokkal való tudományos foglalkozás, a történeti és stílusösszefüggések taglalása, a művészeti emlékek elemzése és ismertetése a század ötvenes éveiben indult meg. Vissza