Magyarországi bentlakásos gyermek-és ifjúságvédelmi intézmények I.

Előszó

A „Magyarországi bentlakásos gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények" c. kiadvány megjelenésének éve egybeesik hazánk felszabadulásának 40. évfordulójával. Szeretnénk, ha a kiadvány érzékeltetné azt a fejlődést. azt a küzdelmes és áldozatos munkát, amely az elmúlt 40 évben ezen intézményekben történt. Az intézmények bemutatásával arra törekedtünk, hogy hazánk társadalma, de a sokszor - egymástól földrajzilag is távollévő intézményeink reális képet nyerjenek a gyermekvédelmi intézmények pedagógiai munkájáról, azokról a törekvésekről, nevelési-oktatási-gondozási munkákról, melyek megpróbálják pótolni a pótolhatatlant - a családot. Az egyes intézmények történeti visszapillantásai villanásszerűen felelevenítik hazánk történelmi fejlődését is. Á felszabadulás utáni erőfeszítések, a szinte romokból épült otthonok emléket állítanak azoknak az elődöknek, akik tiszta szívvel és tenni akarással a semmiből tudtak otthont létrehozni a rászoruló gyermekeknek. Ma is tisztelettel kell emlékeznünk a „hősi korszak" kiemelkedő gyermekvédelmi szakembereire, akiknek példamutató helytállása a jelenkorban is útmutatásul és követendő magatartásul szolgál. Jelen kiadvány, ha nem is tud teljes egészében vállalkozni arra, hogy az akkori törekvéseket, eredményeket részleteiben is bemutassa, mindenképpen tiszteletadás a nemes lelkű, emberszerető, gondoktól, problémáktól vissza nem riadó, gyermekeket szerető és megértő, áldozatok vállalására kész elődöknek. A kiadvány egy átfogó képet, egy rálátást igyekszik nyújtani a gyermekvédelmi intézmények pedagógiai munkájának fejlődéséhez. Az elmúlt 40 év alatt ezek az intézmények nagyon sok változáson, átszervezésen, pedagógiai útkeresésen mentek keresztül. A gyakran mostoha tárgyi és személyi feltételek ellenére is, az intézmények döntő többségét a gyermekekért való tenni akarás, a jobbat-szebbet-változatosabbat kereső pedagógiai munka jellemezte. A sikerek és a kudarcok csak erősítették mindazokat, akik cselekvő módon végezték munkájukat, akik megújulásra mindig képesek voltak, érezték felelősségüket a rájuk bízott gyermekek iránt. Ha elő is fordult csüggedés, meghátrálás, elfáradás, mindig voltak olyanok, akik a gyermekvédelem nagy családjában személyes példamutatásukkal, munkájukkal tudtak lelkesíteni. A társadalmi-gazdasági környezet és a feltételek a négy évtized alatt igen sokat változtak. A jelenkor gyermekvédelmi intézményeinek alapvető kötelessége, hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelően változtassa pedagógiai munkáját. A kiadványban lehetőséget adtunk az új kezdeményezések, útkeresések, kísérletek bemutatására is, amely sok esetben a jövőt is vázolja a szakembereknek. Szeretnénk, ha az alkotókedv nemcsak néhány intézményre lenne jellemző, hanem általánossá válna valamennyi felnőtt és gyermekközösségben. A gyermekvédelmi intézmények törekedtek a „nyitott otthon" megvalósítására. Vissza