Magyarország uralkodói

Fülszöveg

Részlet:
II. Rákóczi Ferenc
"Az úr engem eszközül használa, hogy fölébresszem a magyarok keblében a szabadságnak szerelmét."
II. Rákóczi Ferenc a Zemplén megyei Borsiban született 1676. március 27-én. Édesapja I. Rákóczi Ferenc, édesanyja Zrínyi Ilona. Apja korán meghalt, az özvegy Zrínyi Ilona a császár engedélyével 1682-ben hozzáment a lázadó és lutheránus Thököly Imréhez. Anyjával együtt élte át Munkács ostromát. 1688-ban a vár feladásakor, tizenkét évesen a bécsi udvar elszakította családjától és Csehországban, a neuhausi jezsuitáknál neveltette. Gyámja, Kollonich Lipót érsek szerette volna, ha a fiatal herceg maga is szerzetessé lesz. 1692-ben, hogy kivonja magát gyámja hatalma alól, nagykorúsítatta magát. Bécsben élt, majd 1693-ban egyéves itáliai útra indult. 1694-ben feleségül vette Sarolta Amáliát, a hessen-rheinfelsi uralkodó leányát. A fiatal pár Magyarországon telepedett le, a császár elismerte birodalmi hercegi címét. Igyekezett távol maradni a politikától, 1697-ben, amikor kitört a hegyaljai felkelés, nem állt a lázadók élére, hanem Bécsbe sietett. A kuruc felkelés leverését követő véres megtorlások is hozzájárultak ahhoz, hogy főleg Bercsényi Miklós rábeszélésére mégis cselekvésre szánta el magát. XIV. Lajos francia királyhoz fordult segítségért. A francia követ árulása azonban 1701-ben a bécsújhelyi börtönbe juttatta, ahonnan felesége segítségével megszökött és Lengyelországba menekült.
1703-ban a tiszaháti felkelők hívására hazatért és a Habsburg-ellenes harc élére állt. 1704. július 8-án a gyulafehérvári országgyűlés erdélyi fejedelemmé választotta. 1705 szeptemberében a szécsényi országgyűlésen a magyar szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választották. XIV. Lajos rendszeres évi pénztámogatásban részesítette, de szövetséget nem kötött vele, ahogy a svéd, porosz udvarral és a Portával való tárgyalásai sem vezettek eredményre. Egyedül I. Péter cár kötött titkos szövetséget vele, de tényleges katonai támogatást tőle sem kaphatott. A szabadságharc külpolitikai elszigeteltségét így nem tudta áttörni, ezért 1704-ben és 1706-ban béketárgyalásokat kezdett a bécsi udvarral, ezek azonban nem vezettek eredményre. 1707. június 13-án az ónodi országgyűlésen kikiáltották a Habsburg-ház trónfosztását. a vesztett trencséni csata (1708) után a szabadságharc egyre nehezebb helyzetbe került. A harcokat lezáró szatmári békét (1711) nm fogadta el. Egy ideig Lengyelországban, majd 1713-tól XIV. Lajos udvarában, Franciaországban élt. 1717-ben a Porta meghívására Törökországba ment azt remélve, hogy a török-osztrák háború lehetőséget ad a szabadságharc újbóli megindítására. A pozsareváci béke (1718) után a török kormány Rodostót jelölte ki tartózkodási helyéül. Itt hunyt el 1735. április 8-án. Életét hűséges íródeákja, Mikes Kelemen naplójában örökítette meg. Rákóczi hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra. Vissza