Magyarország történeti földrajza

Előszó

A 19. században a történeti földrajznak két, tartalmában és módszerében eltérő fokozata alakult ki: a topográfiai rekonstruckió és az önálló - ok-okozati összefüggéseket feltáró és szintetizáló - történeti földrajz. A topográfiai irányzat leginkább a történészek körében terjedt el (pl. Csánki D. és Ortvay T.), míg az önálló történeti földrajz - a histórikus Győrffy Gy. munkásságán kívül - kevés eredménnyel büszkélkedhet. A 20. századi magyar geográfusok ( pl. Bulla B., Fodor F., Hézsef A., Mendöl T. és Teleki P.) a történeti földrajzot a társadalom-(gazdaság-) földrajz részeként és nem önálló diszciplinaként értékelték. Felfogásuk szerint a történeti földrajzi vizsgálatok a modern geográfiai kutatásokban nélkülözhetetlenek, de - Fodor F. megfogalmazása szerint - "a történeti földrajz mint önmagáért való tudomány nem állhat meg egyedül, hanem mindig csak egy fejezete lehet valamely táj leíró földrajzának". A magyar földrajzi könyvészet azt bizonyítja, hogy ez a szemléletmód a mai napig érvényesül. Cholnoky J. "Hazánk és népünk egy évezreden át" (1935) c. könyvén kívül egyetlen átfogó földrajzi munka sem jelent meg e témakörből. (Meg kell jegyeznem, hogy Cholnoky könyve is csak érszben felel meg a történeti földrajz tartalmi és módszertani követelményeinek). Így a történeti földrajz leszűkült a nagyobb - Magyarország földrajzát feltáró - munkák fejlődéstörténeti anyagrészévé vagy egy-egy régió múltbeli állapotrajzává. Vissza