Magyarország története II.

Előszó

Részlet a kötetből:

A rendi világ barokk társadalomszemlélete. A VIII. század első felében még mindíg a rendi társadalmi formák adták meg társadalomfejlődésünk jellegét. A rendiség vezető társadalmi osztálya, a korábbi századokban kialakult helyzetnek megfelelően továbbra is az egyházi és világi nagybirtok urai, az egyházi és világi főnemesség volt. Vagyonuk megadta nekik a lehetőséget, hogy a barokk minden fényűzésével körülvegyék magukat és fényes udvartartásukkal messze elkülönüljenek az alsóbb társadalmi osztályoktól. A század nagybirtokos családai mentesülve a katonai feladatoktól és a török korszakban vállukra nehezedő gondoktól, nem vonultak vissza tétlenül birtokukra, bár annak irányításából is kivették részüket s ügyes birtokpolitikával gyarapították vagyonukat. Szerepet vállaltak a hivatali életben, amelynek jelentősége az államhatalom fokozatos előretörésével párhuzamosan egyre növekedett. Az ország legfontosabb hivatalainak élén a főúri családok tagjait találjuk. E főúri hivatalnokok nemcsak a címet viselték, hanem tevékenyen résztvettek a munkában is. Döntő szavuk volt az alájuk rendelt tisztségek betöltésénél, s befolyásukat arra használták fel, hogy a maguk megbízható embereit helyezzék el állami hivatalokban. A főúri befolyás a tisztségek betöltésénél nemcsak az állami hivatalokban, de a vármegyéken is érvényesült. Vissza