Előszó
Részlet:
AZ 1918-1919. ÉVI MAGYARORSZÁGI FORRADALMAK
A közép-kelet-európai társadalmi és nemzeti problémák a szocialista forradalommal kezdődő nagy történelmi fordulat keretében merültek fel ismét. Nyilvánvalóvá vált a XIX. századi polgári forradalmakkal és reformokkal sajátos módon megteremtett kapitalista társadalmi rend történelmi kri-zise, amely egyaránt érintette a világ államait, államszövetségeit, a nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatokat, a gazdasági és társadalmi struktúrát, az ideológiát és politikát.
Az első világháború és az októberi oroszországi forradalom teremtette meg azt a szélesebb keretet is, amelyben az Osztrák-Magyar Monarchia léte kérdésessé vált, és amelyben a magyarországi belső társadalmi és nemzeti ellentétek is végső soron az 1918-1919-es forradalmakhoz vezettek,
A dualista-monarchia, amely a polgári átalakulás ellentmondásokkal teli formáját valósította meg, éppen ellentmondásai folytán csak a történelmi fejlődés s a politikai erőviszonyok meghatározott szakaszán képezhette az átalakulás állami kereteit. Felbomlásának történelmi tendenciáit kezdettől fogva magában hordta, jóllehet ezt is, mint minden történelmi folyamatot, csak tendenciaként foghatjuk fel, vagyis ugy, hogy nem végzetszerű szükségszerűséggel, hanem emberi cselekvéseken keresztül érvényesül, elsősorban az uralkodó osztályok politikáján keresztül, amely a kiegyezés kereteit nem a Duna-völgyi polgári átalakulás Ígérteihez tágította, hanem az osztrák és magyar uralkodó osztályok hatalmi igényeihez merevítette. Ezáltal elősegitette, hogy egyértelműen a felbomlás tendenciája kerekedjék felül. Ez a tendencia éppen a századforduló után, az imperializmus viszonyai között vált történelmileg megérett szükségszerűséggé. Ha az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte a XIX.századi polgári forradalom felemás lezárásának meghatározott eredménye volt, ugy ebből következik az is, hogy a monarchia felbomlása csakis a polgári forradalom befejezése, sőt esetleges továbbfolytatása széles történelmi-társadalmi keretek között mehetett végbe. Az imperialista háború, ill. elvesztése, kétségtelenül döntően előmozdította a Monarchia szétbomlását, sőt a hatalmi politika lehetőségein, a befolyási zónák megteremtésén túl a kis országok uralkodó osztályainak terjeszkedéséig, szélesebb keretet teremtett a felbomlás meghatározott formáinak.
A Monarchia felbomlását tehát a háború kimenetele, az antant hatalrríak európai politikája és a kapitalizmus belső ellentmondásai - nem utolsó sorban pedig a szocialista rend megjelenése és elterjedése elleni nemzetközi
- 3 -
Vissza