Magyarország története (1308-1526)

Előszó

Részlet a könyvből:
"Amikor Károly Róbert 1308-ban végre elfoglalhatta a trónt, az ország a feudális széttagoltság állapotában volt, igazi urai a tartományurak voltak. A Felvidék észak-nyugati részét Csák Máté tartotta kezében, az észak-keleti részt Aba Amadé birtokolta. A Dunántúl és Szlavóniában Kőszegi Henrik volt az úr. A Tiszántúl Borsa Kopasz uralkodott, Erdélyt pedig Kán László tartotta hatalmában. Ugyanakkor az egész ország meg volt rakva kisebb-nagyobb oligarchákkal. Károly Róbert azonban a kezdettől ura akart lenni az országnak, és trónra lépésétől szilárd elhatározása volt, hogy az oligarchia hatalmat megtöri, helyreállítja a királyi hatalmat és rendet teremt az országban. Az adott viszonyok közt azonban nem léphetett azonnal nyílt sisakkal színre. Ezért kezdetben úgy tett, mintha beletörődnék a helyzetbe, azonban titokban, óvatos és megfontolt politikával készült a leszámolásra. Hogy zavartalanul láthasson terveihez, udvarát először Temesváron rendezte be, ahová ekkor a legkevésbé ért el a tartományurak keze. A temesvári udvarba hamarosan gyülekezni kezdtek azok az erők, amelyek már megelégelték az oligarchia Uralmát: Károly Róbert személyes hívei és a hatalmaskodásoktól már sokat szenvedett birtokos urak. Egy szívvel és egy lélekkel állottak mellé a kunok is. Hovatovább már jelentős erő állott rendelkezésére, de ez még mind kevés volt arra, hogy a nagyhatalmú oligarchákkal felvegye a harcot. Ezért átmenetileg a "divide et impera" elvét alkalmazva taktikázni kezdett, és szövetségre lépett a királyi hatalomra legkevésbé veszélyesnek látszó oligarcha csoporttal, a Tisza-vidéki oligarchákkal." Vissza