Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. (töredék)

Előszó

E kötet az anyaország délvidéki megyéit - az erdélyi határtól a stájer határig - foglalja magában, kivéve Zalavármegyét, mely rendkívüli terjedelme miatt a következő kötetre maradt.
A feldolgozás módja ugyanaz, melyet az első kötetnél követtem. Itt-ott azonban kissé bővebb fejtegetést tartottam szükségesnek, részint a helyesebb csoportosítás s e pusztult vidékek helyrajzának alaposabb megfejtése kedvéért, részint a kútfő-anyag nagyobb terjedelme miatt.
A teljesség okáért pedig a pusztákat is jónak láttam felvenni, mivel munka közben rájöttem, hogy gyakran ugyanegy hely majd mint: praedium, majd mint: possessio szerepel, s nem egyszer csupán kútfőbeli fogyatékosságunk az oka, hogy egy-egy praediumot possessio alakjában is nem ismerünk. Szintén a teljesség s a helynevek írásmódjának könnyebb tanulmányozhatása végett valamivel nagyobb tért juttattam a (kései) Árpádkori adatoknak is.
Az összegezésben azonban sem a puszták, sem a csupán Árpád- és korai Anjoukori oklevelekben előforduló s ma már ismeretlen helységek nincsenek befoglalva.
A feldolgozás módjára nézve ezenkívül még csupán azt kell megjegyeznem, hogy a délvidéken, főleg Szerem-, Valkó-, Pozsega- és Baranyamegyében előforduló szláv hangzású helynevek magánhangzóit ékezet nélkül, főleg az: á-t szlávosan: a-nak irtam, hogy az esetleges ferdítést elkerüljem. Ugyancsak a szláv nevek írásmódjára nézve különben a Pozsegamegye bevezetésénél (s « Körösmegye a XV. században» cz. akadémiai értekezésem 4. lapján) a jegyzetben elmondottakra utalok. Vissza