Magyarország nevezetes fái

Fülszöveg

Magyarországon ma is élnek ősi fapéldányok, melyeknek élete évszázadokra nyúlik vissza. Mint lassú órák, melyek növekedésükkel mérik az időt, évszázadok óta növelik évgyűrűiket és formálják lenyűgöző szépségű ágaikat.
Egy fa beszédes képe múltjának, és hangsúlyoznunk kell életének történeti jellegét. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a fa fejlődése során főbb vonásokban megismétli fajának történetét, de a történeti jelleg a felnőtt egyed életében is érvényesül. A fa csak a környezetével való százszoros kölcsönhatásban válik élő egyéniséggé. Alakját számtalan tényező befolyásolja, mint például a szél, a fény, a villám, és mindez külső megjelenésén is nyomot hagy. Alakja tehát nemcsak fajának, de egyszersmind egyedi életének és sorsának a kifejezője is.
Emellett ezek a fák gyakran események színtereivé válnak. Nevezetes emberek emléke fűződik hozzájuk. Történetüket a nép a regék és mondák világához hasonlóan őrzi és alakítja. A fákhoz fűződő históriák gyűjtésekor nem a történeti hitelesség, inkább a kultúrmegnyilvánulás érdekessége a kiválogatás szempontja. A fákról szóló történetek ugyanis hajlékony vonalként kísérik a társadalomban és a világnézetben végbemenő alaklást. Rajtuk keresztül bepillanthatunk egy-egy kultúrkor mélyére. Ezekben a históriákban sok a példálózás, s csaknem törvényen kívül helyeződik bennük az idő. Ritka eset - s ilyenkor éppen az teszi érdekessé ezeket a történeteket -, hogy megfelelnek a valóságnak.
A fák rendkívül hálás rajzi motívumok. Mintegy kicsontosodott vázai a természet erőinek, mindannak, ami a világot láthatatlanul is átjárja.
Kifejezői lehetnek gyengeségünknek, erőinknek és vágyainknak, beszélni lehet általuk fiatalságról, dicsőségről, álmodozásról vagy letörtségről, szomorúságról és tragédiáról.
Kiapadhatatlanok színben és formában. Jelképei a megújuló életnek, a természetben uralkodó rendnek és ritmusnak. Helyhezkötöttségükben a biztonságot, az állhatatosságot jelentik. Árnyaikkal körülölelik a teret, befogadják a madarakat. Milyen csodás, méhek és bogarak zenéje közben rajzolni alattuk! Mennyi csend, mennyi nyugalom árad belőlük - ezekből a matuzsálemi kort megért szelíd óriásokból.
Néha félelmetesek, amint üszkös karjaikat az ember felé meresztik. Csonkjaik, mintha figyelő szemek volnának, mozdulatlanul néznek az emberre. Ilyenkor olyanok, mint az igézet - mint az átok -, mely földhöz szögezte túlságosan is hosszúra nyúló életüket.
Többnyire az ország legszebb helyein állanak. A vidéket messze karakterizálják és uralják. A táj mintegy sűrítve jelentkezik bennük. Hársak, tölgyek, szilfák és gesztenyék. Ősi példányaik éppúgy hozzátartoznak hazánk igazi arculatához, mint azok a történetek, melyeket a nép köréjük szőtt.
Nem tudok szebb úti programot elképzelni, mint sorjában felkeresni ezeket az öreg fákat - és tanulságosabb vizsgálódást, mint a hozzájuk fűződő históriák tanulmányozását. Vissza