Előszó
Több mint húsz év telt el azóta, hogy az utolsó madárnév jegyzék (1960), sorban a negyedik (1898, 1918, 1938), megjelent. Így időszerűvé vált a jegyzék ötödik kiadása. Az elmúlt időszakban...
Tovább
Előszó
Több mint húsz év telt el azóta, hogy az utolsó madárnév jegyzék (1960), sorban a negyedik (1898, 1918, 1938), megjelent. Így időszerűvé vált a jegyzék ötödik kiadása. Az elmúlt időszakban szerencsére nem változtak annyit a tudományos nevek, mint korábban. Az országos madárnévjegyzék nem lehet egy ember munkája. Használható és jó akkor lesz, ha az előkészületekben sokan vesznek részt. Az alább közölt névsor mutatja, hogy hála a munkatársak buzgalmának ez alkalomból sokan hozzászóltak és végezetül a tervezetet egy héttagú bizottság ellenőrizte. Természetesen a vélemények nem mindig fedik egymást, sőt alkalmanként ellent is mondanak egymásnak. Egyeztetésüket csak egy személy végezheti, aki ismervén a nemzetközi és hazai szabályokat, iparkodik figyelembe is venni azokat. Az így elkészített munkát azután a Madártani Egyesület által kiküldött bizottság (elnök: Prof. Dr. Kjietzoi Miklós; előadó: Dr. Keve András; tagok: Dr. Abadi Csaba; Dr. Gozmány László, nyelvi és nomenclaturai szakértő; Dr. Horváth Lajos; Dr. Jánossy Dénes; Dr. Sterbetz István) ellenőrizte.
Az első három kiadás idején erre alig volt mód, de már az 1960-as kiadás előtt két bizottsággal tudtuk ellenőriztetni az elkészült tervezetet és ezt a módszert igyekeztem tökéletesíteni. Természetesen vannak nemzetközi és akadémiai szabályok, amelyeket figyelembe kell vennünk, még akkor is, ha a madártanban olykor furcsán is hatnak, pl. a nevek összeírása és szétválasztása, a tudományos nevek használata stb.
A régi szakkönyvek már nem annyira használatosak, hogy szükséges lenne az azokban található nevek ismétlése, ezek megtalálhatók a két előző jegyzékben.
Az elmúlt 20 év sok új faunisztikai eredményt hozott, hála a fiatal ornitológus nemzedék buzgalmának.
Vönöczky-Schenk 1938-ban azt a helyes elvet állította fel, hogy a névjegyzékbe csak azok a fajok vehetők fel, melyekből legalább egy bizonyító példány található köz- vagy magángyűjteményben itthon vagy külföldön.
Vissza