Előszó
Csaknem hagyományos szokássá vált, hogy a Madártani Intézet húsz évenként kiadja Magyarország madarainak névjegyzékét, amit a tudomány haladása kíván meg elsősorban, amiről azoknak a magyar...
Tovább
Előszó
Csaknem hagyományos szokássá vált, hogy a Madártani Intézet húsz évenként kiadja Magyarország madarainak névjegyzékét, amit a tudomány haladása kíván meg elsősorban, amiről azoknak a magyar kutatóknak is értesülniük kell, akiknek az irodalom jó része nem állhat rendelkezésükre.
Az Intézet névjegyzékeit megelőzték Schönbauer (1795), Madarász (1881) és Frivaldszky János (1891) kifejezetten nomenclator célját szolgáló jegyzékei. Az Intézet első madár-névjegyzékét 1898-ban Chernel István állította össze. Bár nem az ő neve alatt jelent meg, hanem mint a Magyar Ornithológiai Központ kiadványa, de Chernel szerzősége kiviláglik a saját munkásságából, valamint a kortársak, Lambrecht Kálmán (1920) és Vönöczky-Schenk Jakab (1938) utalásaiból is.
Chernel Istvánt nevezhetjük a legnagyobb magyar ornitofaunistának, amint Hermán Ottó leghívebb tanítványa, Lambrecht is írja (1933): „...aki in ornitologicis felül is- múlta mesterét..."(p. 258). Fáradhatatlanul kutatta az ország különböző tájait, gyűjtött, megfigyelt, publikált. 0 volt hivatva tehát arra, hogy a nagy, még ma is elevenen ható művén (1899) kívül a madár-névjegyzéket is megszerkessze.
Húsz év múltán ismét tollat ragadott, és megírta a részletesebb rendszertani kutatásokon nyugvó második Nomenclatort is (1918). Ez a - bár igen logikus és az eredeti Linné-féle elveknek megfelelő - jegyzéke azonban szemben állott az Európa-szerte közhasználatban álló Hartert-féle nomenclatúrával. Hogy milyen belső indítékok vezették Chernelt erre a lépésre, hogy - korábbi felfogásával ellentétben - szembehelyezkedjék a nemzetközi szabályzatokkal és szokásokkal, és az eredeti linnéi elgondolások harcosa legyen, azt ma már nehéz kutatni, de bizonyára közrejátszottak az őt ért sorozatos csapások is. A Madártani Intézet hivatalos kiadványai és munkatársai húsz éven keresztül ragaszkodtak ehhez a jegyzékhez, bár külföldről igen sok támadás érte miatta őket és az Intézetet.
A húsz év alatt nemzetközi viszonylatban kikristályosodott neveket így egyre sürgetőbb volt részünkről is átvenni, és ezért 1938-ban a Hartertféle rendszert és neveket követve állította össze Schenk Jakab a Madártani Intézet harmadik nomenclatorát.
Vissza