Magyarország közjoga

Előszó

Közjogom harmadik kiadása alig egy esztendő alatt teljesen elfogyott. Ezt - azt hiszem, szerénytelenség nélkül - több szempontból kedvező körülménynek tekinthetem. Nemcsak a mű használhatóságára enged talán némi következtetést vonni, de örömmel tölt el különösen az, hogy ebből a tényből a közjogi kérdéseink s alkotmányunk iránti fokozott közérdeklődés is joggal megállapítható.
Megerősítve érzem magamat abban a felfogásomban is, melyet a közjog művelésére, tárgyalási módszerére nézve az előző kiadás előszavában bőven kifejtettem.
Minthogy a harmadik kiadásban Közjogom már átdolgozott és tetemesen bővített alakjában jelent meg, a mostani kiadásban voltakép csak az időközi, különben elég nagyszámú változásokkal kellett foglalkoznom. Ezt a tételes jognak mai napig való teljes kiegészítésével pontosan meg is tettem.
De ezenfelül még valamit tettem, amire súlyt helyeznék. Egy-két tudományos, dogmatikai kérdést még jobban igyekeztem kidolgozni, helyesebben az utolsó kidolgozásnak mintegy végső csiszolást adni. Utalhatok e részben például a semmis aktusokra (4. §), a közjog és a magánjog elhatárolásának kérdésére (6. §), a törvény visszaható erejének problémájára (13. §), hogy csak a főbbeket említsem. Szeretném hinni, hogy a tudományos kritika, a magyar jogászság és a tanuló ifjúság ezt a munkámat is megértéssel és méltánylással fogadja. Budapest, 1942. március 21. Vissza