Magyarország földrajzinév-tára II. - Zala megye

Előszó

A környezetünkben való eligazodás, meghatározott helyek felkeresésének lehetősége mindennapi életünk, munkánk, gyakran szabad időnk eltöltésének lényeges követelménye. Ez csak akkor teljesíthető, ha a nyelvünkre szervesen beletartozó földrajzi neveket ismerjük, és azonosítani tudjuk az általuk jelölt természetes vagy emberi tevékenységgel létrehozott tereprészletekkel.
Az elnevezés szorosan hozzátartozik az emberi műveltséghez. A kisebb-nagyobb közösségek tájékozódás érdekében mindig használtak és használni is fognak földrajzi neveket. Nem lehetett azonban minden esetben biztosítani, hogy a névhasználat - különösen a szűkebb közösségeké - a teljes nyelvközösség számára egységes legyen. Az egységes használatot nehezítették a nyelvjárási alakváltozatok, az ingadozó névhasználat, és nem kis mértékben a földrajzi nevekre vonatkozó megfelelő forrásművek hiánya.
Már régen ismert eljárás, hogy az egységes névhasználat érdekében földrajzi neveket tartalmazó névtárakat adnak ki. Segítségükkel nemcsak egy-egy földrajzi név helyesen írott formáját, hanem a névvel jelölt részlet pontos fekvését és jellegét is megállapíthatjuk. Az ilyen névtárak összeállításának egyik lényeges feltétele, hogy a neveket valamely testület által alaposan megfontolt módon és jól körülhatárolt elvek szerint rendezzék. Ezeknek a feltételeknek magyar vonatkozásban - a számos jelentős előzményt és tiszteletre méltó törekvést itt most nem említve - az 1873 óta rendszeresen megjelenő helységnévtárak felelnek meg. A helységnévtárak azonban csak az államigazgatási nevek szempontjából teljesek és hivatalosak. Rajtuk kívül feltüntetik ugyan a városok és községek egyes belterületi, illetve lakott külterületi részeit, de nem tartalmazzák az egyéb típusú földrajzi neveket, pl. a hegyek, völgyek, folyók stb. nevét. Vissza