Magyarország felszabadítása

Előszó

1944. szeptember 9-én középmagas, testes német vezérezredes jelent meg Horthy kormányzónál a budai várpalotában: Hans Friessner, a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport tölgyfalombos lovagkereszttel kitüntetett főparancsnoka. A Dél-Ukrajna Hadseregcsoportra augusztusban a Vörös Hadsereg nagyon súlyos vereséget mért, és ennek következtében Románia szembefordult a hitleri Németországgal. Friessner csapatainak csak romjait tudta átmenteni Erdélybe, s felismerte, hogy ha a Magyarországhoz közeledő szovjet erőknek a Tiszántúlon sikerül északi irányba előrenyomulniuk, akkor egész hadseregcsoportját az elvágás veszélye fenyegeti. Elgondolása szerint ebben a helyzetben egyetlen lehetősége maradt: rávenni a német szárazföldi csapatok főparancsnokságát az arcvonal "visszavételének" engedélyezésére.
A Vörös Hadsereg egyre nyomasztóbb fölénye folytán a magasabb német parancsnokok egyre gyakrabban próbálkoztak az arcvonal "visszavételének" engedélyeztetésével - vagyis a visszavonulással -, de ez szinte minden alkalommal Hitler ellenállásába ütközött. Friessner tudta, hogy neki sem lesz könnyű dolga a "Führerrel", ezért tervéhez mindenekelőtt a magyar kormányzó beleegyezését akarta megszerezni. A beszélgetés során közölte Horthyval, hogy az arcvonalrövidítéssel hadseregcsoportja átkarolását és egész Magyarország fenyegetettségét akarja megakadályozni, s ilyen lépésre csak közös érdekből kerülne sor. Vissza