Magyarország feldarabolása és a nemzetiségi kérdés

Előszó

Az alább következő dolgozat eredetileg nem a magyar közönségnek volt szánva, hanem a külföldet kívánta tájékoztatni. A magyar közönség természetesen amúgy is meg van győződve Magyarország együttmaradásának szükségéről, azonban a földarabolás következményei aligha világosak előtte. Viszont a külföld előtt szükségesnek látszott e következményeken kivül a háború előtti és mostani helyzetünket is teljes tárgyilagossággal ismertetni.
A szerző helyzetét megnehezítette az a körülmény, hogy a szomszéd államok követelései pontosan nem ismeretesek. Így utólag módosítania kell a csehek igényeinek viszonylagos mérsékeltségét illető nyilatkozatait, amióta e füzet szedése közben a Duna-Ipoly-Ung-vonalig terjedő demarkacionális vonal ismeretessé lett.
Ugyancsak nem terjeszkedhetett ki az 1918 december 25-én a magyar kormány által megadott rutén autonómiára sem. Az ezt biztosító törvény eléggé mutatja a Magyar Népköztársaság nemzetiségi politikáját, mely egy nem egészen félmilliós nép számára oly autonómiát biztosít, aminőt idáig még csak nem is igért soha európai állam kisebbségben levő nemzetnek. Méltán lehet következtetni ebből, hogy az új Magyarország legalább is ennyit biztosított volna a többi nemzetnek is, ha az ezekkel való tárgyalásokat a különféle megszálló csapatok lehetetlenné nem tették volna.
Budapest, 1919 január hó.
Braun Róbert Vissza