Magyarország a szakadék szélén (dedikált példány)

Előszó

"A tudománynak a hitele a legnagyobb értéke, arra kell legjobban vigyáznia. Ha hitele nincs, talaja sincs. Vigyázzunk rá nagyon!" - Gánti Tibor
„Már meg van írva, hogy hogyan kellett látni, mit kell gondolni a Horthy-korszakról. Aki erről megpróbál másként vélekedni, vagy bármilyen más szempontot érvényesíteni, az olyan érdekcsoportokba ütközik, amelyekkel meg kell vívnia." (Farkas Adrienne: Schmidt Mária történész. Demokrata 1997/3.37.) Akikkel a történésznek meg kell küzdenie a történeti igazságért az lehet országon belüli vagy kívüli szakmai, politikai vagy más erő. Ugyanakkor az is ismert, hogy „egy történész azt kutat ki egy anyagból, amit akar. Bármikor meg lehet írni egy történetet, alá lehet támasztani adatokkal és idézetekkel az egyik oldalról, de ugyanúgy a másik oldalról is." (i. m. Farkas 1997.46.) Szerintünk ettől hihetetlenül nagy a hiteles történelmet, a múltat feltárók felelőssége is! „A minap a magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy nem kell folyton könnyeket hullatni a múltra, hanem előre kell nézni." (Kiss Dénes: Nem könnyet hullatunk! Magyar Múlt. Új Magyarország 1997. X. 13. 9.) Viszont szerintünk az az igazság, hogy ami megtörtént az már a múlt, amely visszavonhatatlanul meghatározza a jelent és a jövőt. Nyilvánvaló, hogy megfelelően foglalkozni kell vele! De nem a valóságra épülő adatok vagy történelmi események elhallgatásával vagy netán meghamisításával! Természetesen úgy, ahogy kötetünk szerzője, Szilassy Sándor is teszi. Az USA-ban dolgozó könyvtáros, történész, egyetemi tanár - a magyarországi ún. történész iskoláktól, a meghatározó akadémiai köröktől függetlenül - vállalkozik a „nagy magyar tragédiák" időszakának: az első világháborút követő ún. forradalmak korszakának hiteles feltárására. A szerző megállapítása az, hogy Magyarország ekkor került ugyanis a valóságban legelőször a „Szakadék szélére". Miért egyedülálló ez a feldolgozás? Nyilvánvalóan azért, mert a szerzője új forrásanyaggal és új szempontokkal csoportosította az eddig is ismert tényanyagot. Mert mit írt ennek a korszaknak magyar történelméről, illetőleg magyarságtudatáról Frangois Thul, párizsi politológus, geopolitikai professzor? Idézzük fel őt: „A magyar uralkodó körök azzal a szándékkal léptek be a világméretű konfliktusba, hogy rendezni próbálják a magyar királyságon belül, de kívül is, a szláv kérdést. A háborúba való belépésnek ez volt a legmélyebb oka. A katonai vereség s a rákövetkező társadalmi válság az identitástudat egy új ciklusának a kezdetét jelenti. Az ország megcsonkítása, a kommunista polgárháború és a horthysta ellenforradalom két esztendő leforgása alatt gyökeres változást hoz: Magyarország Duna-menti nagyhatalomból területvesztett kishatalommá lesz, és mély identitásválságba kerül. A depresszív gondolat, hogy egy pszichológiai szakkifejezéssel éljek, az a meggyőződést táplálja, hogy Magyarországot mélységes igazságtalanság sújtotta. Nem pusztán a területi veszteség, hanem az a tény is, hogy több millió magyar ezentúl idegen országban kénytelen élni..." (Francois Thul: Geopolitika és magyar identitás. Magyar Szemle 1997. X. Új Évf. 7-8. szám, ford.: Szávai János, 79-80.) Vissza