Magyarító szótár

Előszó

Nyelvérzékünk napjainkban két nagy osztályt különböztet meg a szavak között. Vannak szavak, melyeket magyar szavakként tartunk számon. Ilyen az apa, hal, méz, nyom, les, fej szó, de magyarnak valljuk a sátor, vásár, asszony, üveg, zsír, polgár, kilincs, piac, iskola stb. szót is. Ezekkel szemben állnak az átlagos nyelvérzékű beszélő tudatában az idegen szavak, vagyis az olyan szók, mint az aktív, coach, kartell, pendrive, perspektíva, videó szó.
Ez a különbségtevés helyes és meg is oldható. Ha azonban a magyarnak tartott szavak eredetét nyomozni kezdjük, kiderül, hogy szókincsünknek ez a mai szemmel nézve egységes tömbje két rétegből áll. Az egyik az eredeti szavak rétege. Ebbe az ősi szavak (ház, fal, les, nyom, jég, nyíl, nyelv) és a belső nyelvi fejlemények (anyag, csikó, cica, iránytű, zakatol) tartoznak. - A másik réteget, a jövevényszavak csoportját az olyan szavak alkotják, melyek a más népekkel való régebbi érintkezéseink idején kerültek bele nyelvünkbe.
A fentiekből következik, hogy eredeti szavainkkal az idegen szavak csoportja áll szemben. Az idegen szavak csoportja sem oszthatatlan azonban. Mai nyelvérzékünk igen sok, nyelvészeti vizsgálat fényénél más nyelvből származó szónak idegen származását nem tartja már számon, nem különíti el őket nyelvünk eredeti elemeitől. Ezek, mint már utaltunk rá, a jövevényszavak. Jövevényszó például a szláv eredetű ablak, iskola, kasza, medve, pálca, szalonna, széna stb. vagy a németből való cérna, páncél, polgár, selejt, torony stb. Olyan szavak esetében viszont, melyeknél nyilvánvaló az idegen eredet a nyelvet használó közösség több tagja számára, idegen szavakról beszélhetünk. Ilyenek például a következők: biológia, chatel, ciklon, dedikál, enciklopédia, garázs, kombájn, sport, technika, telefon stb. Vissza

Fülszöveg

Anyanyelvünk iránt érzett felelősségünk tudatában nyújtjuk át Magyarító szótárunkat azoknak, akik szívügyüknek érzik a szép, magyaros fogalmazást, de segítségre van szükségük: olyan kézikönyvre, amelyben könnyen meglelhetik az idegen szó helyett használható közérthető és szebb magyar szót vagy szavakat.
Kerülnünk kell a felesleges idegen szavakat, hiszen napjainkban a magyar szövegek szó- és kifejezéskészletének érthetetlenségét, homályosságát gyakran a más nyelvekből - korunkban elsősorban az angolból - újonnan átvett szavak, kifejezések tömege és főként használatuknak elburjánzása, a nyelvünk eredeti alkotóelemeit kiszorító terjedése okozza.
Szótárunk úgynevezett kínálati szótár, az olvasó ösztönös nyelvérzékére és nyelvi tapasztalataira bízza, hogy a kerülni kívánt idegen szóhoz ajánlott magyar megfelelők közül válassza ki a mondatába leginkább illőt. A Magyarító szótár 12 600 régi és új idegen szónak 21 700 magyar megfelelőjét kínálja fel.
A gazdag gyűjtemény hatékony segítséget nyújt ahhoz is, hogy napjaink új idegen szavainak meggyökeresedése helyett elterjedhessen a nyelvünk hangzásbeli sajátosságaihoz jobban illő s közérthető magyar megfelelő.
A szótár a szómagyarító célja mellett eredményesen forgatható egy-egy nem világos jelentésű vagy félreismert idegen szó értelmének pontos meghatározásához is. Jó szolgálatot tesz azzal, hogy sokszor már kevésbé ismert „klasszikus", azaz görög-latin idegen szavak pontos jelentését tudatosítja az olvasóban.
Tótfalusi István szerző neve ismerősen cseng a magyar szótárhasználók körében, hiszen számos sikeres kézikönyv összeállítója. Legutóbb a TINTA Könyvkiadó jelentette meg az Idegenszó-tár és a Klasszikus szócsaládfák című népszerű kézikönyveit. Vissza