Magyariné szeretője

Fülszöveg

- Minő formájú volt ama tüzcsóva? - kérdezte Lőcsey táblabíró, egy keserű böfögéstől kisérve.
- Amilyen az lenni szokott. Olyan hosszú láng, az is elnyúlva, kissé oldalvást.
- Látott kegyelmed már sárkányt?
- Szent György napján, a búcsúba mutogattak egy festettet. Dárda volt a mellyibe.
- Nem hasonlított ama lángcsóvára? Nagyon fontolja meg, mit mond!
Derecski uramból nemigen válhatott volna mesterember, ha nem lett volna meg a magához való esze.
- Ha a tekintetes úrnak úgy tetszik, bizony sárkányforma voh. "" -
- Nem az a kérdés, nékem mint tetszik. Kegyelmed vall.
- Akkor bizony, hogy sárkány volt.
- Remek! Ennyivel is beljebb volnánk. Volt-é nyereg a hátán? Derecski uram eddigre úgy beletanult a vallomásba, mintha egész
életén által mást se csinált volna.
Ha volt is, ültek rajta. Mán egyvalaki, úgy vélem. Ügy láttam^-'
- S miféle istenteremtménye ült rajta?
- Egy afféle. Egy rosszféle. Olyan - kereste a szót, Lőcsey felhúzott ínyét nézvén. - Olyan zsengeféle.
-... Tovább

Fülszöveg

- Minő formájú volt ama tüzcsóva? - kérdezte Lőcsey táblabíró, egy keserű böfögéstől kisérve.
- Amilyen az lenni szokott. Olyan hosszú láng, az is elnyúlva, kissé oldalvást.
- Látott kegyelmed már sárkányt?
- Szent György napján, a búcsúba mutogattak egy festettet. Dárda volt a mellyibe.
- Nem hasonlított ama lángcsóvára? Nagyon fontolja meg, mit mond!
Derecski uramból nemigen válhatott volna mesterember, ha nem lett volna meg a magához való esze.
- Ha a tekintetes úrnak úgy tetszik, bizony sárkányforma voh. "" -
- Nem az a kérdés, nékem mint tetszik. Kegyelmed vall.
- Akkor bizony, hogy sárkány volt.
- Remek! Ennyivel is beljebb volnánk. Volt-é nyereg a hátán? Derecski uram eddigre úgy beletanult a vallomásba, mintha egész
életén által mást se csinált volna.
Ha volt is, ültek rajta. Mán egyvalaki, úgy vélem. Ügy láttam^-'
- S miféle istenteremtménye ült rajta?
- Egy afféle. Egy rosszféle. Olyan - kereste a szót, Lőcsey felhúzott ínyét nézvén. - Olyan zsengeféle.
- Vénember?
- Az biza.
- Azt vallotta, zsenge.
- Vénnek zsenge. A legzsengébb vénember, akit valaha láttam így sötét éjszaka.
\\
„Kikeresi az érzésnek legszebb útait, fájin elmésségével csalogatja s tartóztatja az olvasót, magát igen kellemetes és kedveltetö módon fejezi ki, ezer édes, igéző képzeleteket talál elő, s azokat a legkönnyebb móddal festi le, hogy azok a mi fantáziánkat körűizsibongván, lelkűnkről az élet únalmát s az azt felettébb lankasztó indúlatokat balzsamos szárnyaikkal leszeleljék. Ezt a könnyű és aprólék gyönyörűségéT ' olly elmésséggel fűszerszámozza ő meg, amellynek párját alig találni."
(Csokonai Vitéz Mihály)
__________i._______ Vissza