Magyarhontól az újvilágig

Előszó

Urbán Aladár köszöntése

Urbán Aladár történészi pályáját az 1848-as honvédség megszervezésének feldolgozásával kezdte: első tanulmányait és forrásközleményeit az 1848. május-júniusi toborzás témakörében írta. E tanulmányok kiríttak a korszak hasonló témakörben született, utóbb múlékonynak bizonyult klasszikusokra okkal, ok nélkül hivatkozó munkái közül. Ezek az írások ébreszthették rá a szakmát, hogy éppen a kezdetekről, a honvédség megszervezéséről milyen keveset tudunk. Tanulmányaiban, majd ezekből kinövő kandidátusi értekezésében (A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán) bebizonyította: a honvédség megszervezése nem a Batthyány-kormány radikális ellenzékének nyomására, hanem a kormány áprilisi határozatainak logikus következményeként, a kormány döntése alapján kezdődött meg. A munkának tehát általános, köztörténeti jelentősége volt. Kiderült ugyanis, hogy a Batthyány-kormány - az 1948 utáni történetírás által sugallt állásponttal szemben - nem megalkuvó politikusok gyülekezete volt (kivéve a mindent tisztán látó Kossuthot), hanem olyan kormány, amely már 1848 tavaszán felismerte a polgári átalakulás vívmányait fenyegető veszélyeket, s a törvény adta lehetőségeket felhasználva, megteremtette az önvédelmi harc feltételeit. Ez a megállapítás pedig a Batthyány-kormány, illetve maga a miniszterelnök, Batthyány Lajos tevékenységének gyökeres újraértékeléséhez vezetett a politikatörténeti irodalomban is.
A munka szűkebb hadtörténeti szempontból azért volt fontos, mert olyan rendet teremtett a magyar hadseregszervezés addigi történeti irodalmában, amely biztos kiindulópontot jelenthetett a szervezéstörténet további, mind helyi szintű, mind országos feldolgozásához. Máig is olyan kézikönyv, amelynek egyetlen alapvető megállapítását sem kellett az eddigi kutatások során módosítani. Ezenkívül az a paradox helyzet állt elő, hogy mivel a nemzetőrség és honvédség szervezéstörténetének megírásakor csak csekély és meglehetősen ellentmondásos helytörténeti irodalomra támaszkodhatott, ez az összegző igényű munka szolgált a továbbiakban kiindulópontul a hiányzó helytörténeti kutatások elvégzéséhez.
Urbán Aladár további tanulmányai, amelyek főleg a Batthyány-kormány két nagy válságperiódusával, az 1848. májusi és szeptemberi napok történetével foglalkoztak, alapvetően értékelték újra a korszak belpolitikai történetét is. Urbán nem az ellenzék jól hangzó, de kevés reálpolitikai érzékről tanúskodó szólamaihoz viszonyította a kormány tevékenységének megítélését, hanem a Habsburg Birodalom politikai erőterében helyezte el azt, s a korábbiaknál differenciáltabb képet festett az udvari körök és a kormány viszonyáról is. így például bemutatta, hogy a magyar kormánynak 1848 májusában - ellentétben a korábbi állításokkal - sikerült a magyar értelmezést érvényre juttatni a magyarországi cs. kir. csapatok feletti rendelkezés kérdésében; illetve, hogy az erdélyi unió szentesítésére is Batthyány személyes fellépésének hatására került sor. O tisztázta, Vissza