Magyarcsanádi tanulmányok

Előszó

Részlet
"Magyarcsanád neve 1870-ig Kis-Csanád, a 18. századtól Új-Csanád.
A török kiűzése után, 1700. július 9-én marosi határőrvidéket szerveztek, szerb családokat telepítettek le, és az Ó-Maros jobb partján létrehozták Új-Csanádot. Pecsétje 1714-ből való, amely vízen evezős csónakot ábrázol, a túlsó parton őrbódéval. Körirata: "SIGILLUM COM. CSANADIENS. 1714". Mária Terézia 1750. szeptember 20-án föloszlatta a szerb határőrséget. A községet Csanád megyébe kebelezte be. Mivel a határőrök a közteher viselése alól mentesültek, elégedetlenkedni kezdtek, ezért a királynő elköltözésüket is lehetővé tette. 20-30 család Nagykikindára települt, ahol máig létezik a Csanádi utca. Mások Oroszországba vándoroltak, ahol megalakították Új-Szerbiát; mintegy fél évszázad alatt eloroszosodtak. Az elvándorolt szerbek helyére 1757-ben románok települtek. A község sokat szenvedett az árvizektől, ezért 1794-ben mai helyére települt ált.
Az 1831. évi kolera járványban több mint százan haltak meg. 1852-ben készült el a községet védelmező töltés. Két év múlva az árvíz átlépte a gátat, és víz alá került a község, de a gyors apadás miatt, nagy kárt nem tett. 1855-ben nagy éhínség volt. 1860-ban bevezették a hetipiacot. Ugyanebben az évben a kolera járvány több mint kétszáz ember halálát okozta. 1878-ban fölosztották az ártéri nyomást. 1882-ben elkészült az arad-csanádi vasút, amely Magyarcsanádnál épült vasúti hídon vezetett a Bánságba. 1890-ben artézi kutat fúrtak. 1894-ben fölépült a Maroson a közúti híd." Vissza