Fülszöveg
Az ember egész életében i születésétől haláláig -úton van. Úgy is mondjuk: ez az életút. A keresztény embernek pedig úti célja van: készül az Istennel való találkozásra. Életünk állandó bizonytalanság. Egyetlen biztos pont az út és végcél: Isten. Egy-egy zarándokút pedig e nagy életzarándoklat metaforája, előképe, felkészülés a nagy találkozásra.
Ebben a szellemben szerveződött meg vagy szerveződött újjá a történeti magyar hazában, a közép-európai térségben több zarándokút — ilyen például a három (dunántúli, baranyai, dél-alföldi) Szent Márton-út, a Sárospatakról Kassára vezető Szent Erzsébet-út vagy a Mária-utak hálózata. A könyv fejezetei ezeken vezetik végig az Olvasót, hogy útjuk során ne csak a térben, hanem az időben, a történelemben, elődeink életében is jól tájékozódhassanak.
E könyv tehát mindenkinek szeretne segíteni: zarándoknak és turistának egyaránt, hogy felhívja a figyelmet az utak szépségeire, az ott élő emberekre, az úton található értékekre, a kulturális és...
Tovább
Fülszöveg
Az ember egész életében i születésétől haláláig -úton van. Úgy is mondjuk: ez az életút. A keresztény embernek pedig úti célja van: készül az Istennel való találkozásra. Életünk állandó bizonytalanság. Egyetlen biztos pont az út és végcél: Isten. Egy-egy zarándokút pedig e nagy életzarándoklat metaforája, előképe, felkészülés a nagy találkozásra.
Ebben a szellemben szerveződött meg vagy szerveződött újjá a történeti magyar hazában, a közép-európai térségben több zarándokút — ilyen például a három (dunántúli, baranyai, dél-alföldi) Szent Márton-út, a Sárospatakról Kassára vezető Szent Erzsébet-út vagy a Mária-utak hálózata. A könyv fejezetei ezeken vezetik végig az Olvasót, hogy útjuk során ne csak a térben, hanem az időben, a történelemben, elődeink életében is jól tájékozódhassanak.
E könyv tehát mindenkinek szeretne segíteni: zarándoknak és turistának egyaránt, hogy felhívja a figyelmet az utak szépségeire, az ott élő emberekre, az úton található értékekre, a kulturális és épített örökség emlékeire. A könyv fejezetei nagy kalandra hívják tehát az Olvasót: kilépni a mindennapokból és közel kerülni a tájhoz, amelyben a természeti és az épített környezet együtt jelenik meg a hozzájuk kötődő elbeszélő hagyománnyal, és közel kerülni a tájban élő, alkotó emberekhez. A szépségeket látva, az értékeket megismerve rácsodálkozhatunk a teremtett világ gazdagságára és magára a Teremtőre. Ráébredhetünk gazdagságunkra, de felelősségünkre is egyúttal.
A tájban egyszerre van jelen a természet és a történelem. A táj maga a létünk. Ahol megszülettünk, ahol élünk, ahová sorsunk, kisebb-nagyobb közösségünk múltja és jelene köt bennünket. Ezt a múltat és jelent megismerve formálódhat ki és erősödhet meg érzelmi kötődésünk, szülőföldszeretetünk. így válhat a táj szülőfölddé. A tájhoz való hűség pedig az ott élő közösség múltjának ismeretét, jó és rossz sorsának felvállalását is jelenti. A szülőföld anyanyelvünk mellett Isten legnagyobb ajándéka!
Induljunk útnak tehát
Vissza