Előszó
Részlet a kötetből:
TAVASZI VIZEKEN
A tél varázsa szertefoszlott...
Új életet hirdet a márciusi szél, dús örömöket hord széjjel erdőn-mezőn és a vizek világában.
Napsugárra vágyakozva...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
TAVASZI VIZEKEN
A tél varázsa szertefoszlott...
Új életet hirdet a márciusi szél, dús örömöket hord széjjel erdőn-mezőn és a vizek világában.
Napsugárra vágyakozva kíváncsian bújik elő az avar közül a parányi fűszál. Évszázados faóriások, csenevész bokrok habzsolják a márciusi verőfényt.
A tavasz serényen jár-kél s tesz-vesz fákon és réteken...
Vizek vígan csörgedeznek, rügyek fakadnak, s a nagy, egyhangú szürkeségnek lassankint nyoma vész. Itt-ott már serdülő leveleket lenget a szél, színesednek a rétek, s a gyéren díszített ágakon egyre zajosabb élet lesz úrrá.
A vizek szélén is gyarapodik már a nád. Karcsú nádszálak tekintgetnek körül a víz felett; nőnek, megnyúlnak s a nádas nemsokára már ezernyi madárnak lesz otthona, biztos menedéke.
Mire a nádszál megerősödik, s mint sűrű nádrengeteg őrt állhat a part és a sík víz között, a vizek lakóinak birodalmában is nagy átalakulás megy végbe. Vándorlás indul meg a tavakban, folyókban, s a tavaszi vizeket felkereső halak nyomán mind gyakrabban hajlik a sás, zizzen a nád.
E jelenségeket élénk figyelemmel kíséri a vizet járó ember.
És amikor eljön a halfogás ideje, előkerülnek a különféle szerszámok és a hosszú téli pihenő után nagy reményekkel ismét megindul a híg vizén való horgászat, halászat.
Vissza