Magyar városok (rossz állapotú)

Előszó

Hazánk életében a városok nem csupán igazgatási gócpontok, hanem csomópontjai a gazdasági életnek és kultúrának is. A városokban rohamosan lüktet, zajlik a munka, az a munka, amely az embert a kultúrélet színvonalára emeli. A városok általában - és így a magyar városok is - az állandó, évszakoktól független munkának szimbólumai. Jelképei annak a közösségben rejlő erőnek, amely egyre tökéletesebbet kíván alkotni, annak a közösségi erőnek, amelynek egybefogása a legnagyobb akadályokat is legyőzi.
Ha végignézzük, hogy a magyar városok mennyi alkotást, mennyi kultúrát, mennyi törekvést fognak össze helyi határaik között, ha látjuk, hogyan sugárzik szét ez az alkotni akarás a magyar városokból a magyar tájakra, akkor meg fogjuk érteni, mit jelentenek a magyar városok az ország életében!
Az ezeréves magyar történelem folyamán már a középkorban is gyakran találkozunk fontosabb magyar városokkal. Gondoljunk csak Kolozsvárra, Kassára, vagy Esztergomra, Visegrádra és Budára, a magyar királyok egykori lakhelyeire, amelyek gazdag és értékes települések voltak. Ezekben - a védővárak körül kialakult városokban - zajlott és lüktetett az ország élete mindaddig, amíg béke volt és a háborúk zajában ezekben a várfalakkal védett településekben talált biztos menedéket polgár és földműves egyaránt. Később, főként a középkor végével, a városfalak eltűntek, leomlottak, mihelyt nem volt többé szükség védelemre a külső ellenség ellen. Ebben a békésebb korban kezdtek kifejlődni azok a kis-, közép- és nagyvárosok, amelyek a magyar kultúra és a polgárosult élet szempontjából rendkívüli fontosak. Vissza