Magyar város

Előszó

Vádak, mesék, ferdítések és tévedések hangzanak minduntalan körülöttünk országunk települése, berendezése és területi szerveződése felől, s a valóság riadtan süllyed még mélyebbre elfelejtett régi könyvek, sárgult térképek és a föltáratlan ismeretlenség homályába.
Nézzünk egyszer szembe ezekkel a kósza kísértetekkel és egyelőre egyetlenegy kérdésben kíséreljük meg az igazság és a valóság torzítatlan föltárását; s ha földerítettük a magyar tájak valóságos állapotát, azután sírjunk vagy örvendezzünk.
Városainkról van szó. Arról, hogy vannak-e Magyarországon városok és különösen vannak-e magyar városok, vagy csak idegen példák gyarló utánzatai városnak nevezett településeink.
Mondják, hogy nincsenek. Földvárakról, sárból emelt táborhelyekről és körülöttük ásítozó pusztákról beszélnek, s pallérozott nyugati városok utolérhetetlen szépségeit emlegetik.
És mi hiszünk ezeknek a megtévesztő beszédeknek. Hiszünk, mert egy sincs közöttünk, aki ha látta, ne ámult volna a nyugati városok csudálatos varázsán és a városi élet részegítő izgalma nem ejtette volna kábulatába, ha egyszer is megízlelte valahol. Bulcsú vezér óta minden nyugatra járó magyar fékezetlen mohósággal veti magát ezekbe a csudálatos városokba és vagy telhetetlenül rabolja mindenrendű szépségeit, vagy szélütötten hull vissza hazai emlékeibe és komoran tűnődik a magyar tájak rideg kietlenségén. Vissza