Magyar Uriasszonyok Lapja 1934. június 1.

Előszó

„ ... Ilyen tekintetben egész életem folyamán mindig ragaszkodtam az uralmon levő politikai irányzathoz. Ezért gondolom: ha Te is hasonlóképpen cselekszel, nem fogsz rosszul járni. De mint mindegyik tanácsom, amit eddig adtam neked, olyan ez is: nem arra való, hogy feltétlenül kö\esd, hanem csupán arra, hogy gondolkozzál rajta és ha esetleg helyesnek is tartod, aszerint cselekedjél. Amire Te, édes Fiam, tulajdonképpen választ vársz tőlem — minthogy futólag odavetetted leveled végére, tehát: feltétlenül ez volt levélírásodnak egyetlen és igazi oka —, mondanék neked valamit, amit már húsvétkor, amikor elutaztál, meg kellett volna mondanom. Akkor elmulasztottam ... az ördög tudja: miért, talán szeméremből, vagy más ilyen ostobaságból, ami a magamfajta ötvenkétéves férfit már nem kellene hogy feszélyezzen. Meg tudnál-e felelni arra, hogy minden titkok legnagyobb titkának érintése miért feszélyezi éppen a legjobban azokat, akik vér szerint a legközelebb állanak egymáshoz? De nem akarok eltérni a lényegtől. Olvasd el, ami itt következik, vagy ne olvasd el, higyj nekem, vagy ne higyj: mindegy. Én most már megírom Neked azt, amit szükségesnek tartok, a többi nem az én dolgom! Amennyire én tudom, egyetlen szóval sem éltek vissza úgy, mint ezzel a szóval: szerelem. Ha egy kicsit Magad is utánagondolsz, hány esetleges, közönséges, efemer-értékű, kérdéses, sőt hitvány érzésre használták az emberek a szerelem meghatározását, be fogod látni, hogy itt valami nincs rendjén. Légy Magadhoz is őszinte és becsületes és soha ne nevezd szerelemnek azt a hirtelen fellobbanó, esetleg szenvedélyes érzést, ami talán százezrek szívét hozza lángolásba mindennap. Mint ahogy nagyon kevés az olyan ember, aki belsejében igazán nagyot és egyetlent táplál, még kevesebb, aki ezt a rejtelmet világra is bírja hozni, egy hatalmas gondolatot a legvégéig végiggondolni, egy műremeket alkotni, vagy csodálatos pillantást vetni a vallás misztériumaiba: ugyanúgy csak nagyon kevesek osztályrésze az a kegy, hogy a szerelem csodáját érezhessék és élhessék. Hidd el, édes Fiam, az Ég kegye ez! Ha pedig ezrek és milliók bizonyítják Neked, hogy nagyon jól tudják, mi a szerelem: ne higyj nekik! Minden nagy dolog ritkaság a világon, máskülönben nem lehetne nagy. A szerelem pedig mindennél nagyobb! Törődjünk tehát azzal, hogy legalább mi ketten hozzuk rendbe a zavaros dolgokat. És hogy csak a szerelmet nevezzük szerelemnek. A gyöngeséget pedig merjük gyöngeségnek mondani!
Vissza