Magyar Uriasszonyok Lapja 1933. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet a kötetből:

Köszöntelek, Ujév
Irta: Papp Jenő

Arcodat nem látjuk, hangodat nem halljuk, titkaidat nem ismerjük: mégis kitörő örömmel köszöntünk téged, 1933. Éppen mert ismeretlen vagy. Még senki se pihent karjaidban, szádat még senki se csókolta, fiatal vagy, gyönyörű vagy, igéző fantóm és mindent igérő tündér, aki megjelentél, hogy meghódítsanak. De melyikünk lesz olyan szerencsés, hogy mosolyodat kapja s melyikünk olyan boldogtalan, hogy körmeiddel véresre karmolod? Végzetünk vagy, egymást nem kerülhetjük ki, te értünk jöttél s mi veled kell, hogy éljünk egy egész hosszú esztendőn át. Egymásra vagyunk utalva, kedves Asszonyom és még csak barátságos megegyezést se kínálhatunk föl egymásnak. Az első naptól az utolsóig szemben állunk majd egymással, hiába kelsz majd föl ragyogó reggelekkel és hiába burkolsz be majd mindkettőnket az éjszakák bársonyába. Mi örökké faggatni fogunk, hogy mi lesz holnap s te örökké adós maradsz a felelettel. Mi mindig követelődzni fogunk s te mindig kitérsz az egyenes válasz elől. Felszítod a vágyakat, hogy elillanhass a megmarkoló kezek elől. Futsz előlünk, mintha egyszeribe vége volna a varázslatnak, a reménynek és a hitnek, hogyha egyszer utólérnénk és karjainkba kaphatnánk téged. Mindig csak a tegnap foszlott emléke és a ma rohanó perce a miénk, a holnap mindig ott marad a te öledben, ezért újra és újra hadba kell szállni, ezért mindig újra és újra meg kell vívni. Játszol velünk s mi is, te is ezt életnek nevezzük. Mind a ketten tönkremegyünk ebben a délibábkergetésben, mi megöregszünk, te meg megsemmisülsz s az esztendő végén mind a ketten csalódva mondunk búcsút egymásnak. Vissza