Magyar Uriasszonyok Lapja 1929. december 20.

Előszó

Részlet:
"Szent karácsony este a békesség feliér fátyla szálljon alá minden keresztény hajlékra, minden keresztény lélekre. A meghajszolt középosztály verejtékes szolgái apró, csillogó fenyőfák szelíd illatával telnek el és boldogan emelik fel áhítatban megtisztult lelkűket Istenhez, ki adta nekik Jézus Krisztust, az emberiség Megváltóját. Jézus megszületésének minden időkre szóló és minden emberi társadalomra érvényes szimbóluma az igazság, a hit, a békesség és a jóság győzelmében kulminál. Mire tanít, mire figyelmeztet karácsony szent estéje'? Arra, hogy legyünk szeretők, méltányosak, béketűrök és istenhívők, mert aki az igazság ellen tör, aki a maga nyomorult érdekeit tüzzel-vassal szolgálja, míg a mások életérdekeivel szemben tompán érzéketlen, aki felebarátai házára csóvát dob, aki rágalommal és vádaskodással bajba kever ártatlanokat, az vét Isten rendelése, Jézus Krisztus tanítása, tehát maga az Isten ellen. Karácsony áhítatában minden szív fogékonyabb a krisztusi igék iránt, de az ünneppel nem szabad nyom nélkül elröppenni karácsony foganatos tanításának. Eresszük le oly mélyen a lelkűnkbe a bethlehemi jászolból felénk áramló isteni gondolatot, hogy a szürke hétköznapok ne tudják onnan kiszaggatni és elsorvasztani. Jézus, Te eléd járul karácsony magasztos hangulatában minden keresztény szív, akiért születtél s akiért kínhalált szenvedtél..."
Vissza