Magyar tudománytörténet

Előszó

Tudománytörténeten a reáltudományok történetét értjük, a szűkebb értelemben vett tudománytörténet a matematika, fizika, csillagászat, kémia, földtudományok és a biológia történetével foglalkozik. A tudománytörténet legfontosabb társtudományai az alkalmazott tudományok történetével foglalkozó diszciplinák, ilyen a kartográfiatörténet, az orvostörténet, az agrártörténet, az ipartörténet és a technika története. Ezek valamennyije a művelődéstörténeti kutatások "érdekkörébe" is tartozik.
Az első nagyobb tudománytörténeti összefoglaló Magyarországon egy lexikon volt, amely a XVIII. század végéig élt orvosaink életrajzát, tudományos munkásságát és műveiket összegezte. E nagy kézikönyvet Weszprémi István, Debrecen főorvosa állította össze, s annak első kötete 1774-ben jelent meg Lipcsében, a zárókötet pedig Bécsben 1787-ben. Nagy munka lehetett e lexikont összeállítani, hiszen a tudós főorvosnak csak néhány külföldi könyvjegyzék, akadémiai tagság névsor állt rendelkezésére, amelyet kiterjedt levelezésével próbált teljesebbé tenni. Munkájának negyedik kötete számos értékes pótlást tartalmaz, hiszen az első kötet lezárásától kezdve már annak kiegészítésével is foglalkozott, s új kutatási eredményei a zárókötetben láttak napvilágot. Az 1960-as években e négykötetes munka magyar fordításban is megjelent, s az ily módon hozzáférhetővé vált, s a régi magyar tudomány történetével foglalkozók alapműve lett. Vissza