Magyar Tudományos Akadémia támogatott kutatóhelyek

Előszó

A kutatásszervezetnek egyetlen értelme van: a kutatói gondolkodás szolgálata
és segítése. Biztosítja az állandóságot a kutatói gondolkodáshoz (megélhetés
alapfeltételei, kutatói infrastruktúra stb.) és biztosítja a mobilitást (a társadalomból, termelésből, oktatásból és a kutatói kíváncsiságból eredő kihívások állandó jelenlétét).
A modern kutatásszervezet legnagyobb ellentmondása: a szervezetben élők és dolgozók természetesen az állandóság biztosítását, a kutatásszervezet változatlanságát követelik, ugyanakkor a mind gyorsabb kihívások azt kívánják, hogy a szervezetet rugalmasan kezeljük, ha kell, bizonyos tematikák kutatását zárjuk le és új egységeket hozzunk létre. Ezt az ellentmondást - az érdekvédelmi szervezetek nyomására - az állami szférában általában úgy oldják fel, hogy „kihalásig" megmaradnak a régi, tematikailag vagy minőségileg már egyáltalán nem korszerű egységek, az újításokhoz viszont a kutatásszervezetben élők járulékos állami támogatást kérnek.
Ezzel ellentétben a magánszféra kegyetlenül szüntet meg egyik napról a másikra kutatásszervezeti egységeket és bátran hív létre „vadonatúj" kutatócsoportokat.
Erre a sajátos helyzetre kell a 20. század végén megoldást találni Magyarországon és külföldön egyaránt. Amennyiben nem tudunk megfelelő tudománypolitikai válaszokat találni, egyes államok kutatási és fejlesztési potenciálja drasztikusan vissza fog esni.
Elsősorban azon országoké, amelyeknek területén hiányoznak a nagy multinacionális cégek, illetve nem építenek ki saját kutatóifejlesztői bázist. Másodsorban azoké az államoké, amelyek területén az állam ugyan hajlandó nagyobb szerepvállalásra, de amelyek tudománypolitikai apparátusa nem képes az állandóság és a mobilitás ellentmondásait feloldani. Én
Magyarországot az utóbbi esettől féltem.
Ezért tehát felül kell vizsgálni a hazai
kutatásszervezet egészét, át kell világítani az akadémiai és a tárcákhoz tartozó
kutatóintézeteket, de ugyanígy az egyetemi tanszékeket is. Vissza