Magyar történelem 1.

Előszó

A honfoglalástól a tizennyolcadik század végéig terjedő hosszú időszakon át a magyarság apraja-nagyja világosan tudta nemzete eredetét: a magyarság őshazája Perzsia vidékén volt, onnan vezette a csodaszarvas őseinket Szkítiába, ahol elsokasodtak, és előbb mint hunok, majd mint magyarok nyugatra vándoroltak. Kilenc évszázadon keresztül a legmagasabb faártól a legelesettebb zsellérig ezt vallotta minden magyar, efelől semmi kétségük nem volt Azután jöttek a nyelvészek és az egészet felforgatták. A magyarság őseit szerény finnugor halász-vadász népnek nyilvánították, az őshazát feltolták Oroszország erdős övezetébe, a hun-magyar testvériséget nevetség tárgyává tették. Hatalmukba kerítették a Magyar Tudományos Akadémiát és az egyetemi katedrákat, onnan hirdették az új tanokat A magyar nép továbbra is ragaszkodott ősi hagyományaihoz, a magyar nagyapák ezután is Isten kardjáról és a Hadak Útjáról meséltek a térdükön ülő kis unokáknak, de a magyar tudományos élet teljesen a finnugor elmélet uralma alá került Jómagam is a finnugor eszmék emlőin nőttem fel hazai egyetemi tanulmányaim folyamán. Amikor azonban az idegen hódítók kiüldöztek hazámból és Ausztráliába vetett a nyugatra zúduló népáradat, kezdtem a magyarság eredetére és honfoglalás előtti történelmére vonatkozó "hivatalos" felfogást megkérdőjelezni. Végül is a melbournei egyetem történettudományi intézetében két éven át beható kutatásokat folytattam ezen a téren és mindennek pontosan utánanéztem. Ahogy kezdtem összerakosgatni a más, nemzetközileg elismert tudósok által felderített tényeket és a legrégibb idegen kútfők jelentéseit, mint egy izgalmas képrejtvényt, egészen más kép alakult ki szemeim előtt A finnugor elmélet tarthatatlannak bizonyult, a középkori magyar krónikák egyre inkább hiteltérdemlőnek bizonyultak. Lassan kibontakozott az igazság: ha nem is teljes egészében, de legalább nagy körvonalakban. Vissza

Fülszöveg

Az első válság:
István király rendkívül szerencsétlenül választotta meg az utódját. Péter (1038-1046) vitéz ember volt, hívő keresztény, de ő magyarság testében-lelkében idegen. A nemzetet nem értette meg, és a nemzet sem fogadta el őt, csak betolakodónak, trónja bitorlójának tekintette. Péter jól tudta ezt, ezért országlásában néhány Istvántól örökölt udvari embertől eltekintve, főként idegenekre támaszkodott. Így már kezdettől fogva mély szakadék választotta el nemzetétől, ami szükségszerűen tragikus következményekhez vezetett.
Társországok:
László István király szenttéavatási ünnepségei alkalmával adta vissza Salamonnak szabadságát, de hamarosan meg kellett bánnia nagylelkűségét. Salamon először Regensburgba ment feleségéhez, aki testvére, a császár udvarában húzódott meg, de itt meglehetősen hűvös fogadtatásra talált. Innen hát tovább vándorolt, és végül is az al-dunai kunoknál kötött ki, és feleségül vette fejedelmük, Kuteszk leányát. Salamon még mindig nem adta fel a reményt, hogy egyszer visszaszerzi trónját, és 1085-ben Kuteszk kísérletében jelentős kun sereggel betört Magyarországra. A kunok végigpusztították Erdélyt és a környező vidékeket, de László hamarosan mozgósította a királyi seregeket, és személyesen vezette vitézeit a harcba. Több kemény csatában megverte a betolakodókat és kiűzte hősiességével, és fegyvertényei már életében legendákat szültek, melyek szájról szájra jártak, és a nagy királyt még közelebb hozták alattvalói szívéhez. Vissza