Magyar toll

Fülszöveg

f^A figyelmes olvasó, ha valóban figyelemre méltó könyveket szokott olvasni, némi merengéssel lapozgatva az oldalakat, előbb-utóbb meghitten barátságos, vagy épp hűvösen távolságtartó viszonyba kerül az íróval. A lexikonokból, irodalomtörténeti alapművekből általában ez a szubjektivitás, a rokoni érzület hiányzik szükségképp: a tárgyilagosság, pontosság uralja a rubrikákat. Rónai Mihály András, a poéta és literátor Magyar Toll című, prózaírókat bemutató arcképgyűjteményében a lí-raian csillanó személyesség és az éles szemre valló ítélőerő együttesen ragad meg. A szerző családias közelségből láttatja és ábrázolja hőseit, akiknek fia, három-négy esetben az öccse lehetne (az ő vállát hetvenkilenc esztendő nyomja; első modellje, Bródy Sándor 1863-ban, legfiatalabb pályatársa, Gelléri Andor Endre 1907-ben született). Számos esetben valóban a mestert vagy a barátot szerette a megidézettekben a tanítvány, az ifjabb cimbora - de ilyenkor sem engedékenyebb az ecsetje, nem lágyít, nem... Tovább

Fülszöveg

f^A figyelmes olvasó, ha valóban figyelemre méltó könyveket szokott olvasni, némi merengéssel lapozgatva az oldalakat, előbb-utóbb meghitten barátságos, vagy épp hűvösen távolságtartó viszonyba kerül az íróval. A lexikonokból, irodalomtörténeti alapművekből általában ez a szubjektivitás, a rokoni érzület hiányzik szükségképp: a tárgyilagosság, pontosság uralja a rubrikákat. Rónai Mihály András, a poéta és literátor Magyar Toll című, prózaírókat bemutató arcképgyűjteményében a lí-raian csillanó személyesség és az éles szemre valló ítélőerő együttesen ragad meg. A szerző családias közelségből láttatja és ábrázolja hőseit, akiknek fia, három-négy esetben az öccse lehetne (az ő vállát hetvenkilenc esztendő nyomja; első modellje, Bródy Sándor 1863-ban, legfiatalabb pályatársa, Gelléri Andor Endre 1907-ben született). Számos esetben valóban a mestert vagy a barátot szerette a megidézettekben a tanítvány, az ifjabb cimbora - de ilyenkor sem engedékenyebb az ecsetje, nem lágyít, nem szépít a portré vonásain. Mindig egy-egy meghatározó históriai, pszichológiai, sorsbeli, stiláris vagy egyéb mozzanatot keres, azt a fő motívumot, amely aztán uralja, áthatja a mindig finom, nagy gonddal formált miniatűröket, kis-epikai mintaműveket (melyeknek tekintélyes hányada lapunkban jelent meg először). Elégikus-nosztalgikus hangulatuk, szivar- és kávéillatuk van a soroknak, az emlékezés ide-oda ingázik az írótárs és Rónai saját, kiegyensúlyozott öntudatú személye között (se többnek, se kevesebbnek nem tartja magát annál, amit beteljesített; legfeljebb céloz arra, amit elszalasztott, vagy hagyott elmenni maga mellett), és találó, frappáns summázat zárja a cizellált prózai strófákat. A friss memóriáról és a pontosságigényről az árnyaló lábjegyzetek tanúskodnak. A céhbeli otthonosságról az, hogy ami elkerüli a szerző figyelmét (például: Nagy Lajos 1919. május című novellájából maga az író készített drámaváltozatot), arra is ráérez mint lehetőségre. Az egyenletes sodrású, szépírói hullámzású magán-irodalomtörténet is nekigyorsul Rónai Mihály (az írói pályával fölhagyó édesapa), Móra Ferenc (a „nemzeti szolgálómester") és Hu-nyady Sándor (a legbabonázóbbnak és legesendőbbnek megírt mester) idézésekor
Tarján Tamás
1992. február 15. Vissza