Magyar Tanitók Albuma

Előszó

A Magyar Oktatókhoz!
Kedves Magyar Tanítótársak!
Ott állsz osztályod előtt! Figyelve ragyog Rád sok drága gyermekszem. A tágranyílt, fénylő lélekajtókból figyelő kíváncsiság, tanulni-, tudni-vágyás sugara száll Feléd! Ott állsz a ragyogó szemek keresztsugarában és szeretettel, meghatottsággal szívedben nézed a kedves sereget. Belül mosolyog a lelked, de komolyan peregnek ajkadról a szavak.
Tanítasz!
Minden idők legnagyobb mestere, Urunk Jézus áll melletted!
Fájdalmas szent keze áldóan suhan Feléd. Végigsimítja gondtelt homlokodat, fáradalmas válladra hullik le és Te érzed a szent hevet, a büszke tudatot, áldást: tanítasz.
A lelked talán gondokkal telt, a szíved talán fájdalmaktól sebes, a válladra talán sok-sok fáradság nehezedik, ruhád kopott, jelened terhes, jövőd fájó, de megerősít a bizalom, hit, remény, melyet Rád vet az égi fény: tanítasz.
A legnagyobb, legszentebb Mester áll melletted.
Hallgatja minden szavadat, látja minden gondolatodat, ismeri minden bajodat, tudja minden tettedet. És minél nagyobb az áldozatod, aminél inkább felejted saját sorsodat, minél többet, minél szebbet adsz a gyermekeknek, annál közelebb lép Hozzád. És amikor hivatásod szent hevében megnyílik szíved minden szeretete az ártatlan kis szívek, lelkek előtt, átölel a legnagyobb Mester szerető testvéri karja és hallod szavát: "Köszönöm, hogy segítesz nekem! Köszönöm, hogy te is szereted őket: az ártatlanokat, akiké a mennyeknek országa! Áldott vagy Te és áldott minden lépésed, mert követed tanításomat: És elmenvén széles e világra, tanítsatok minden népeket!" Vissza