Magyar szentek és szentéletű magyarok

Előszó

Az itt közreadott munka a magyar egyháztörténetírás nesztorának, Meszlényi Antalnak, volt egyetemi magántanárnak, jelenlegi esztergomi nagyprépostnak írása. Kitüntetés, hogy az 1973-ban megindított sorozat, "Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae" ötödik kötete éppen az ő tollából jelenhet meg, hiszen alig van még egy olyan újabbkori magyar egyháztörténész, aki oly nagyszámú, levéltári forrásokon nyugvó tanulmányt publikált volna, mint Meszlényi Antal. Számtalan kisebb-nagyobb munkája mellett különösképpen a következő könyveivel gazdagította a magyar egyháztörténelmi irodalmat: „A magyar katolikus egyház és állam 1848-1849-ben" (Budapest 1928), „A jozefinizmus kora Magyarországon" (Budapest 1934), „Az egri érsekség felállításának és a kassai és szatmári püspökségek kihasításának története" (Budapest 1938), „Keresztény magyarságunk küldetésében" (Budapest 1943), „Magyarországi Szent Margit" (Budapest 1944), „A magyar katolikus egyház és az emberi jogok védelme" (Budapest 1947) és „A magyar hercegprímások arcképsorozata" (Budapest 1970). Ezekben a művekben szinte kivétel nélkül elsőnek dolgozta fel a szóbajövő levéltári és irodalmi anyagot: úttörő munkássága felbecsülhetetlen.
Jelen írása két részből áll. Az első részben az eddig szenttéavatott, vagy nemkanonizált, de szentéletű és az oltár tiszteletét megérdemlő magyarokat méltatja, míg a második részben tizenöt magyar hitvalló vagy vértanú megbízható életrajzát közli. Ezek kanonizációs pörét ugyan megindították, de szenttéavatásuk elakadt. Így hát sürgeti a magyar katolikus közvéleményt és az egyházi hatóságokat: szakítsunk régi hibánkkal, a közönnyel és nemtörődéssel nemzeti, egyházi értékeinkkel, nagyjainkkal szemben! Azáltal, hogy megbecsüljük őket, saját magunkat értékeljük. Ne várjunk „kedvezőbb időkre", mert annak, hogy határainkon, kereteinken belül nemzeti szentjeinket, szentéletű hőseinket tiszteljük, a II. Vatikáni Zsinat óta mi sem áll útjában!
Mivel ez a kötet is csak jótevők segítségével jelenhet meg, köszönetet mondok elsősorban a Kölni Érsekségnek, főként annak röviddel ezelőtt elhunyt püspöki helynökének, Joseph Teusch prelátusnak, aki ezt a könyvet is előkészítésétől fogva különös figyelemmel kísérte. Köszönettel tartozok azonban Triznya Zsuzsának (Róma) is, aki szívességből a korrektúra hálátlan feladatát vállalta magára. Vissza