Magyar Szemle 2015. augusztus

Fülszöveg

(...) nem hiszem, hogy egy viharos történetű közép-európai ország miniszterelnöke megengedhetné magának, hogy a történelmet ne ismerje. Lehet anélkül politikus, de államférfi nem - márpedig Antall államférfi volt. Ismerte a magyar hagyomány és mentalitás évszázadait, de jól ismerte Európa történelmét és a nyugati gondolkodást is, vagy akár Izrael történetét vagy az iszlám világ arcait. Belső törekvés volt benne az enciklopédikus tudás megszerzésére a történelemről és a kultúrákról. Politikus édesapja személyében valódi mesterrel ajándékozta meg őt a sors, és mivel nagy lakásuk Budapest szívében, a Kárpátia vendéglő felett, a demokratikus politikacsinálás egyik informális középpontja volt 1945-47-ben és 1956-ban is, személyesen ismerte a kor nagy politikusait, elsősorban a Kisgazdapárt vezetőit - Varga Béla parlamenti elnököt, Kovács Béla pártfőtitkárt, vagy a diplomata Szent-Iványi Domokost, a Magyar Ellenállási Mozgalom (1943-1945) vezetőjét, aki mindenkinél jobban ismerte az Egyesült Államokat. Tizenkét éves volt Antall 1944-ben, amikor édesapja már bevonta őt a zsidók, lengyelek és más, a nácik által üldözött emberek mentésébe. Később, a kommunista rendszer évtizedei alatt - ez szinte valószínűtlennek hathat ma, amikor mindenki a pillanatnak él - Antall tudatosan képzi magát tovább a politika tudományában, és elolvas minden fontos könyvet - például sok nagy politikus memoárjait. Amikor a saját kormánya ellenzékének legvehemensebb pártja, a Fidesz meghívja őt politikai akadémiájára 1991-ben, hogy előadást tartson, ő Korniss Gyulának, a két háború közti neves filozófusnak klasszikus, Az államférfi című könyvéből emeli ki azokat a tulajdonságokat, amelyeket a sikerhez el kell sajátítania a fiatal politikusnak a pszichikai és szellemi felkészülés útján.
Kodolányi Gyula Vissza