Magyar Szemle 2008. február

Fülszöveg

Nemzeti költő? Mit jelenthet, mit érhet ez a kategória a posztmodern után, a globalizáció korszakában, a harmadik évezred kezdetén? Nem valami ómódi kifejezés ez? A nemzeti irodalom fogalmát a kései felvilágosodás teremtette meg, a romantika kora teljesítette ki. A mi irodalmunkban először Vörösmarty Mihályra alkalmazták e fogalmat, bár Kölcsey Ferenc ugyanúgy megérdemelte volna. A huszadik században Ady Endrét már az utolsó nemzeti költőnek nevezték, s ugyanez hangzott el 1983-ban, Illyés Gyula halála után is. S többnyire bizony nem úgy értették, hogy egyelőre a legutolsó, hanem úgy, hogy több ilyen nem lesz, nem lehet a modernség, illetve a kibontakozó posztmodernség korában.
A nemzeti költő fogalmának nincs pontos meghatározása. Korántsem köthető csak a polgárosodás klasszikus korszakaihoz. Jelentésköre sokkal tágabb, hiszen se többet, se kevesebbet nem jelent, mint azt, hogy a legnagyobbak közé tartozó alkotó életművében a korszak legfontosabb nemzeti sorskérdései meghatározó súllyal vannak jelen, s a művek sora és az írói szerep részben a szerző életében, részben halála után komoly társadalmi hatást vált ki. Egy ilyenfajta meghatározásból az is következik, hogy amíg nemzetek lesznek, s főleg zaklatott történelműek, addig sorskérdéseik sem szűnnek meg, vagyis bármikor formálódhat életmű ebben az eszmekörben.

Vasy Géza: Illyés Gyula az ezredfordulón Vissza