Magyar Szemle 2007. december

Fülszöveg

Arisztotelész: „Minden városállamban a lakosságnak három osztálya van: a nagyon gazdagok, a nagyon szegények és harmadsorban a középosztály. S minthogy abban állapodtunk meg, hogy a mérséklet és a középút a legjobb, nyilvánvaló, hogy a vagyoni állapotban is valamennyi közt legtöbbet ér a közepes. Az ilyen ember hallgat a legkönnyebben a józan észre, ellenben a szépségben, erőben, származásban és vagyonban kiemelkedő - vagy fordítva, a koldusszegény, erőtlen és nagyon lenézett emberek nehezen hajlanak a jó szóra. Amazok inkább fennhéjázóak és nagy gazságokra vetemednek, emezek pedig gonoszok és kis gazembereknek csapnak föl. Márpedig a bűntények egyik része fennhéjázásból, a másik gonoszságból ered. Aztán meg legkevésbé a középúton járók húzódoznak a tisztségektől vagy törekszenek a tisztségek után; márpedig mindkettő káros a városállamra. Vegyük még azt is, hogy akik a szerencse javaiban: erőben, gazdagságban, baráti támogatásban s más effélében bővelkednek, azok sem nem akarnak, sem nem tudnak engedelmeskedni (ezt már a szülői házban, gyermekkoruk óta így szokták meg, hiszen elkényeztetettségük következtében még az iskolában sem tanulták meg az engedelmességet): akik viszont mindezen javakban a legnagyobb szükséget látják, nagyon is megalázkodók lesznek. S így emezek a vezetéshez nem értenek, csak szolgai engedelmességhez, amazok pedig meghajolni nem tudnak semmiféle vezetés előtt, és csak uraskodáshoz értenek. így jön létre az a városállam, amely szolgákból és urakból, nem pedig szabadokból áll, és amelyben az egyik irigyli, a másik pedig megveti a szomszédját. Ez viszont igen távol áll a vonzódástól és a politikai közösségtől, pedig a közösség alapja a vonzódás, hiszen még úton sem szívesen áll össze az ember a haragosával. A városállamnak viszont mégiscsak lehetőleg egyenlő és egymáshoz hasonló polgárokból kell állnia, ez pedig leginkább a középosztályú emberek közt lehetséges. (...)" (Frenyó Zoltán idézi) Vissza