Magyar Szemle 1997. július

Fülszöveg

A statisztika adatai szerint a 20 kat. holdon aluli magyar törpe- és kisbirtokosok termésátlagai az összes fontosabb termékenyeknél az országos átlagnál lényegesen alacsonyabbak, a 20-100 holdas kisgazdák termésátlagai már megközelítik, míg a 100 holdon felüli közép- és az 1000 holdon felüli nagybirtokok termésátlagai erősen meghaladják az országos átlagot. A kisbirtokok gyengébb eredményei semmiképp sem magyarázhatók a kisüzem termelési inferioritásával, hiszen a magas termésátlagokkal rendelkező nyugat-európai országokban (Hollandia, Dánia, Svédország, Belgium, Svájc stb.) kivétel nélkül a kis- és középüzem az uralkodó birtoktípus. Az előrelépésnek nálunk nem természeti, hanem művelődéstechnikai és egyéb, alább röviden felsorolandó akadályai vannak.
Sok gazda nem ismeri pontosan saját talaját s éppen ezért nem tud ökonomikusan gazdálkodni. Megoldandó feladat, hogy a tudományos kutatások eredményeit a termelés - különösen a kisüzemi termelés - közkincsévé tegyük. A vetőmag-nemesítésen kívül igen fontos a helyes vetésforgó alkalmazása. Ennek egyik legeredményesebb módja a takarmánytermelés kiterjesztése. A gazdák tőkehiánya miatt erős visszafejlődés észlelhető a műtrágyák alkalmazása terén. Ez a veszély fenyeget a természetes trágyák alkalmazásánál is. Elengedhetetlen, hogy a magyargazdaközönséget a műveltség és szakképzettség európai nívójára emeljük. A dán népfőiskolák elegendő útmutatást nyújtanak e téren. Ma nincs magasabb mezőgazdasági képzettséggel rendelkező egyén a falvakban. Az állásnélküli gazdatisztek alkalmazásával és a gazdatitkári intézmény megteremtésével lehetne e hiányt pótolni. Fontos probléma az értékesítés megfelelő organizációja is. Ezt, a külföldi példák tanúsága szerint a szövetkezetei szervezkedés útján lehet elérni. (Mezőgazdasági termelésünk átszervezése Magyar Szemle 1933. február. Részletek.) Vissza