Magyar Szemle 1996. február

Fülszöveg

A szent korona tanát; Werbőczy nyomán, maga Eckhart Ferenc így fogalmazta meg: „A szent korona, az állam jelképe, minden jog forrása. A koronázás útján nyeri a király a jogot megválasztása után a nemesség- és jószágadományozásra. A király és nemesség ezen kapcsolata folytán a nemesek a szent korona tagjai és a királlyal együtt alkotják a szent korona testét, amely az országgyűlésen a törvényhozás jogát gyakorolja. A szent korona az állami egységnek is jelképe és innen származnak e kifejezések: 'a szent korona országai', a 'szent korona területe'. Mivel minden nemes egyformán a szent korona tagja, nincs különbség jogokban a köznemesség és főnemesség között, mert minden jog közvetlenül a koronától ered." A koronának ez a jelentése Szent Istvántól az Anjoukig ugyanaz marad és e négy évszázadon keresztül változatlanul a király személyéhez kapcsolódik. A XIII. században titokzatos erőt kezdenek tulajdonítani neki.
A XIV. század végén, Nagy Lajos halála után ismételten lázadás tör ki a királyi hatalommal szemben, s a török veszedelem folytán Zsigmond nem egyszer kénytelen a rendek áldozatkészségéhez fordulni. Az 1401-i interregnum idején új alakban jelenik meg a koronaeszme. Az ország bárói fogva tartják a királyt és a közhatalmat maguk gyakorolják. A király helyébe a szent koronát teszik meg e hatalom alanyának: az országos tanács okleveleit a szent korona pecsétjével látják el, intézkedéseiket a szent korona tekintélyével teszik meg.
A XV. században ehhez a koronához fűződnek azok a jogok és tulajdonságok, amelyek az előző századokban a királyt illették. A korona tart számot az alattvalók hűségére, a koronától ered a birtokadomány s az elkobzott vagy urafogyott birtokok reá szállnak vissza. De mindenek fölött jelenti a korona a magyar királyság, sőt az egész magyar birodalom egységét és benne foglalt területek összetartozását is. Éppen ez a hűség különbözteti meg a magyar koronaeszmét a cseh és lengyel oklevelekben kialakult gondolatkörtől. A magyar koronaeszmének sajátsága, hogy mindig Szent István koronájához kapcsolódik. Az alattvalót a hűségnek közvetlen, szinte személyes kapcsolata fűzi a koronához.
Amikor a török betörés három részre darabolta hazánkat, a szent korona összetartó ereje forrasztotta virtuálisan eggyé. A szent korona joghatósága akkor is változatlanul kiterjedt az egész magyar birodalomra; ami idegen kézre jutott, azt a szent koronától vették el, ami visszatért, azt a szent koronához kellett visszacsatolni.
„A koronaeszme kapcsolja Erdélyt állandóan Magyarországhoz. A szent korona jogát emlegetik a Habsburg-királyok, amikor Erdélyre igényt emelnek, de a szent koronához, vagyis a magyar birodalomhoz való tartozást elismerik az erdélyi fejedelmek és rendek is. Bethlen Gábor, az önálló Erdély legnagyobb építője is a „magyar koronában" látta az ország egységének szimbólumát. (A szent korona eszméje - részletek Magyar Szemle, 1941. június)
Bónis György Vissza