Előszó
Részlet a könyvből:
EURÓPÁT, sőt az egész civilizált világot két nagy táborra osztják a katonai frontok; mögöttük gigantikus harcot vívnak egymással az elvek : melyik építse újra föl a széthulló világot? Azok az eszmék, melyek alig egy évtizeddel ezelőtt csupán udvarias, kényszeredett érdeklődést ébresztettek a nagy politikai areopágokban, ma Európa nagy részében vitathatatlanul uralomra jutottak. Ugyanakkor hosszú évtizedek folyamán meggyökeresedett politikai elvek, a sérthetetlenség nimbuszába öltöztetett dogmák, ellenállás nélkül összeomlottak az új szellemi áramlatok hatalmas rohamában. A világ eresztékei ropognak a szellemi forradalom fergetegében. Nem csoda hát, ha azt tapasztaljuk, hogy sokan összezavarják a fogalmakat. Azok, akik vakon hittek a múltnak időtől függő, de öröknek tartott értékeiben, most túlságosan könnyen hajlanak arra, hogy megtagadjanak mindent, ami a múlté, sőt arra is, hogy kiábrándultan forduljanak el saját nemzetük múltjától. A relatív időfogalmak, „régi" és „új" abszolút jelentést kaptak. Ha a szakadék tovább mélyül, a nemzet örökös értékei, melyek „régiben" és „újban" egyaránt megvannak, könnyen elhomályosodhatnak.
Talán nem lesz hiábavaló, ha a régi és új jelszavak mögött rejlő fogalmakat igazi tartalmuk, értékük, vagy értéktelenségük szerint megvizsgáljuk. E vizsgálatnál abból indulunk ki, hogy elismerjük: öreg földrészünk föltétlenül rászorul arra, hogy alaposan újjáalakítsák. Fölösleges hangsúlyozni, hogy nekünk magyaroknak vizsgálódásainkban országunk és nemzetünk jövendő fejlődése a sokat emlegetett új európai rend keretében az irányadó szempontunk.
A földrészünk arculatának és lelkének átalakítására törekvő szellemi áramlat, mint minden forradalmi megmozdulás, úgy keletkezett, hogy a nagy tömegeknek a fennálló visszás állapotokkal szemben táplált ellenszenve egy-egy nagy, vezetésre hivatott egyéniségtől célt és irányt nyert.
Vissza