Előszó
1939 MÁJUS
MaímrSzemle
XXXVI. KÖTET i. (141.) SZÁM
KÖZIGAZGATASUNK TEHERPRÖBÁJA
A MAGYAR NEMZET ismét sorsdöntő korszakot él. Át kell /\ alakítania célszerűtlenné vált társadalmi rendjét,...
Tovább
Előszó
1939 MÁJUS
MaímrSzemle
XXXVI. KÖTET i. (141.) SZÁM
KÖZIGAZGATASUNK TEHERPRÖBÁJA
A MAGYAR NEMZET ismét sorsdöntő korszakot él. Át kell /\ alakítania célszerűtlenné vált társadalmi rendjét, korszerűt-/"\ len gazdasági berendezkedését, mert az eddigi keretek a JL V nemzettagok nagy részének nem biztosítják azt az érvényesülési lehetőséget, amely őket az utolsó évtizedekben szerzett műveltségük és öntudatuk mellett megilleti és csak a gazdasági rendszer gyökeres átalakítása révén remélhetjük azt, hogy nemcsak a társadalmi igazságosság vagy legalább méltányosság eszméjét szolgálhatjuk jobban, hanem a nemzeti termelés fokozásával az egyenlőtlenségek elsimításán felül általános jobb életszínvonalat biztosíthatunk.
Különös végzete a magyarságnak az, hogy a nagy belső átalakulások kérdése többnyire akkor kerül homloktérbe, amikor a nemzetközi helyzet is fokozott figyelmet vesz igénybe és a belső átalakulás nehézségeivel küzdő magyarságnak létkérdésekben vagy legalább a következő korszak alapvető irányának meghatározásában is döntenie kell.
Könnyű volna arra az álláspontra helyezkednünk, hogy ilyen körülmények között tartózkodjunk a belső átalakulási folyamat megindításától, s a politikai, társadalmi és gazdasági egyensúlyt erőszakos eszközökkel rögzítsük úgy ahogy van ; központosítsuk minden erőnket nemzetközi érvényesülésünk erősítésére és akkor nyúljunk csak a belső reformokhoz, mikor a világpolitika új útunkat már kijelölte. Ezt az érvelést elégszer halljuk is, különösen azok részéről, akiknek a jelenlegi társadalmi, gazdasági berendezés, az elmúlt korszakból átjött politikai keret olyan előnyöket jelent, aminőket semmiféle új rendezés esetében sem tarthatnak meg.
Sajnos, az a helyzet, hogy sorsdöntő nemzetközi jellegű problémáink miatt sem akaszthatjuk meg a belső reformok menetét. így volt ez 1848-ban is : az 1790-ben meginduló, majd a fejedelem és a nemesség között létrejött megegyezés folyamán félretolt belső reformok következtében olyan tarthatatlan helyzet állott elő, hogy éppen Európa nagy átalakulásának idejében kellett belső átalakulásunkat is véghez vinnünk és nemzetközi viszonylatban helyünket biztosítanunk. Természetes, hogy egyik sem sikerülhetett teljesen, de ma már tudjuk azt, hogy a belső átalakulások elhalasztása esetében nélkülöznünk kellett volna azt a tömegerőt és közvéleményt, amely súlyt adott fellépésünknek államközi viszonylatban, hiszen az utóbbi kérdés meg-
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal