Magyar Szemle 1936. december

Előszó

Részlet a kötetből:

A nemzetközi egyensúlyhiány és a devalvációk

Az aranyblokk felbomlása az aranyvaluta történelmének igen nevezetes fejezetét zárta le. Ebből a szempontból tekintve a legutóbbi hónapokban bekövetkezett devalvációk közül a legfontosabb a svájci frank és a hollandi forint aranytartalmának csökkentése volt, mert a világ összes valutái között ez a kettő tartotta meg leghosszabb idő óta régi aranyparitását. Jelenleg az egyes országok között korrelativizmushoz hasonló rendszer keletkezett, amelyben a determináló egység a font sterling és aminek egyetlen fix pontja az amerikai dollár. A valuták egymáshoz való viszonyát ugyan most is aranyalapon számítják, azonban az aranyhoz való kapcsolatuk csak közvetett, miután egyedül az Egyesült Államok tartják fenn jelenleg az aranyvaluta lényegét kitevő arany átváltását. Szemünk előtt új nemzetközi pénzrendszer van kialakulóban. Mi volt az oka a sorozatos devalvációnak? Milyenek az új rendszer kilátásai?
Ez a két kérdés felveti a közgazdasági tudományok és a gyakorlati valutapolitika legnehezebb problémáit. Ha kísérletet akarunk tenni arra, hogy választ adjunk erre a két kérdésre - helyesebben, ha magyarázatot igyekszünk fűzni az eseményekhez -, emlékezetünkbe kell idézni az Angol Bank kormányzójának, Montague Normannak 1931-ben a font devalvációja után tartott beszédét. Ebben filozófiai elmélyedéssel a következőket mondotta: "A kérdések oly súlyosak, a problémák oly nagyok, az események és az azokat mozgató erők annyira ismeretlenek, hogy a feladatok felé nemcsak alázatossággal, hanem ignoramusszal közeledem." Ilyen megvilágításban még erősebben bontakozik ki annak az eredménynek a jelentősége, amit Anglia a nagy váltságból való kibontakozás és az új nemzetközi pénzrendszer kialakítása terén felmutat. Vissza