Magyar Szárnyak 1940-1941. (vegyes számok) (8 db)

Előszó

Részlet:

„JÓ REPÜLÉST"
Ezzel a köszöntéssel szeretnék üdvözölni minden repülőt, aki súlyt helyez arra, hogy érintkezéseiben a repülőszellem kifejlődjék és megerősödjék. A magyar repülés tényező lett. Megnyilvánulásának teret kell adni, mert a békeszerződések húsz éven át rejtett életre kárhoztatták. Az ország közvéleménye mit sem tudott a repülésről. Elhanyagolt kérdés volt, amiről csak a vitorlázó repülés keretében emlékezték meg.
A Gondviselés nemrégen gondoskodott róla, hogy motoros repülésünk is szóhoz jusson. Egyszeri szereplésük olyan propagandával járt, hogy nemcsak itthon, de minden katonanemzet elismerésében is megbecsülést váltott ki.
A magyar közvélemény minden tagja kivétel nélkül büszke volt repülőire és gondolatban dicsfénnyel övezte őket, férfias kiállásukért. Mindenki megnyugodva látta, hogy repülőink vállalkozókedve minden kívánság felett áll. És mégis az a meggyőződésem, hogy szükség van még valami olyan öszszekötő kapocsra, amely a veszélyes hivatásban élők lelkiségét valami jelmondatban is összefogja, egybeforrasztja. Mert valamely jelszónak beidegződése a köztudatba, bizonyos természetességet érzékeltethet, ami jelentőségteljes következményekben nyilvánulhat meg. »Jó repülést!" Mit jelentene például ez a köszöntés a repülők életében? Lenne valami magyaros köszöntési mód, amelylyel kiküszöbölhetnénk az idegenből átültetett és divatossá vált üdvözléseket. (Szervusz, Gut Land, Alázatos tiszteletem, stb.)
Vissza