Magyar Szakács 1934. julius

Előszó

A középkori magyar királyi várszakácsfalvak.

A középkorban a magyar királyi várak és ugynevezett vármegyék várainak dolgozó kézmüvesemberei külön falukban laktak. Ezek, mivel "jobb ágyból" születtek: a "jobbágy" nevet viselték. A "jobbágy" ezekben az időkben, körülbelül az 1400-as évekig nem parasztot jelentett, hanem személyére nézve szabad embert, vagyis olyan nemesembert, aki falutelkéért valamely munkával, valaminek a termelésével szolgálni tartozott magának a királynak, a királyasszonynak, vagy a királyt képviselő királyi várispánnak, a mai főispánok elődjének. A király várjobbágy-faluk nem az egyéni várjobbágyok saját birtokai voltak, hanem az egész falu népéé.
A budai királyi vár szerszámkovácsai, lakatosai, ácsai és kovácsai a pilisi erdőségben máig meglévő Nagykovácsi falut lakták. Ezek voltak a budai királyi vár kovácsai. A Pilis-hegységben máig meglévő Solymár falut ugyancsak a budai és visegrádi királyi várak királyi várjobbágy-solymászai lakták. Vadászsólymokat neveltek, ezeket betanitották és a királyi vadászatokon mint királyi vársolymászok szolgálták urukat. Ugyancsak Buda környékén a mai Érd és Nagytétény határában az erdők között máig látható érdekes várrom volt egykor - mint árkokkal körülvett kis vár - a budai királyi vár kutyatenyésztő várjobbágyainak, a királyi Kutyásoknak faluja. A várnak ma is Ebesvár vagy Kutyavár a neve. Itt tenyésztették a királyi vár vadászebeit. (Érdekes, hogy a Budafokon lévő nyári vendéglő a Kutyavilla a régi királyi kutyavár nevéről kapta nevét. Még érdekesebb, hogy a konkurrens vendéglős a maga nyári vendéglőjét Macskavillának nevezte.) A Marosvásárhely melletti Kuttfalva, azután Ebesvár (később Erzsébetváros), továbbá Késmárk melletti Kutyafalva, (később Hunsdorf, majd Hunddorf, ma Hunfalu) szintén királyi kutyás falu volt... Vissza